Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

A hajó vízrebocsátása Tavasszal a kijavított hajókat egyenként bocsátották vízre és a két összetartozó hajót a vizén kapcsolták össze. A vízre bocsátást egyszerű módon és eszközökkel végezték. A lejtős vízpartra három sorban a vasúti talpfához hasonló, méteres, faragott fákat raktak le egymástól egy sukk (láb) távolsára úgy, hogy a sorok a göncökön álló hajó alá érjenek. A fákat felül jó vastagon kátránnyal kenték be, hogy síkosak legyenek. Minden sorra 1—1 szán-t fektettek. Egy a hajó eleje, a második a derka (dereka), a harmadik pedig a fara alá került. A szánok elhelyezése után kiszedték a hajó alól a göncöket. Majd óvatosan megtolták a hajót és a kátránnyal síkosított fákon a szánok megindultak a hajókkal a víz felé. Ha a hajó a vízre ért, a szánokat a vízből kihalásztak. A szánok 30x30 cm-es szögletesre faragott fenyő-, de inkább keményfából készültek, elöl 30—40 cm-re felfelé hajlottak.

62 A csámesz A hajósmolnárok nélkülözhetetlen, mindennapi munkaeszköze volt a csámesz, vagy nagy ladik. Ott állt parthoz kötve a révben egész nap. Csak éjszakára kötötték be a malomra. Mellette volt a futüóti kis ladik. A ki járólegény csámeszon vitte a malomba a gabonát és hozta ki a révbe a lisztet. Használták kukázásra, malomkikötésre, malombekötésre, elsüllyedt malmok kiemelésére, de ha szükséges volt, fát és egyebet is szállítottak rajta. Hossza 8—12 m között váltakozott. Orránál és a faránál egyaránt 120—150 cm, a derekánál két méter széles volt. Oldalaknak és fenéknek jó volt a fenyő, az ún. fehérfa, de a hosszúéletű csámeszok vörösfenyőből készültek. 1898-ban a nagybajcsi molnárok Pozsonyban vásárolták meg a szükséges deszkát. A bókonyok akác- vagy tölgyfából készültek, természetesen görbült fák közül válogatták ki. Az említett év február 12-én Bors Márton cseszneki lakostól vettek 17 forint 56 krajcárért tíz pár bókonyt a készülő csámeszhoz. Ugyanakkor 200 db öt calos szeget vettek 1 forint 60 krajcárért. A 3500 iszkápáért 5 forint 95 krajcárt és harminc kiló kátrányért 1 forint 80 krajcárt, Tarcsi Józsefnek pedig a csámesz munkadíjába 9 forintot fizettek ki. Az orr- és fartőke tölgyfából készült. Az akácfa nem felelt meg, mert a sok szegezéstől megrepedt. A csámeszban csak hátul volt ülés, elöl nem. Az első üléstől nem lehetett volna a csámeszba bejárni. Az ülés helyett volt ott egy zsámó, amelyet rakodáskor ki lehetett venni. Hogy a zsárnó el ne dőljön, lábai a csámeszfenék hajlásának megfelelően voltak elvágva. Elöl két darab kétméteres vágó övezző, hátul hét sukkos kormány övezző volt. Az evezőket a molnárok maguk készítették kőrisfából, mert azok nem görbültek el. A csámeszokat a nagybajcsiak készítették kőrisfából, mert azok nem görbültek el. A szíttették. Később Győrött csináltatták Mcrvai molnármester Ignác nevű fősuper fiával, mert igen jó csámeszokat tudott készíteni. Mire a csámesz elkészült, mindenféle költségével 200 forintba is belekerült.

63 Ha végigjárjuk Győr megye vízpartjait, ma már a molnárréveknek, hajósmalmoknak a nyomát sem találjuk. Csak az idősebb emberek emlékeznek arra, hogy ilyenek voltak. Pedig 1820-ban csak Győrött 54 molnármester lakott.

64 Az 62 Farkas J. közlése, Gönyü. 63 Vass Gy. közlése, Nagybajcs és GyMA Céhir. 64 Tudományos Gyűjtemény 1820. IV. 52—54. 15* 227