Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

néken csak szántott, a malom pedig ereszkedett lassan lefelé. Ha a malmot haladásában meg akarták állítani, akkor a csámesszal addig jöttek a malom felé hátra, amíg a hosszúra engedett kötélen a horgony kapái egészen a mederfenékbe kapaszkodtak. Ha a vasmacskát ismét fel akarták venni, a csámesszal addig kellett a horgony felé evezni, amíg a macska meg nem szakadt és érezték, hogy a malom száll. A kukázást 8—10 ember végezte. Egy-egy ereszkedésnél kétszer, háromszor kellett horgonyt vetni aszerint, hogy a telelőhely milyen messze volt az állandó álláshelytől. Rossz időben két kilométeres ereszkedés két-három óráig is eltartott. Ha a malom a helyére ért, akkor a part mellé engedték és a második bakról tartalék kötéllel megakasztották. A kukás horgony a vízben maradt, a csámeszt halászcsónakkal cserélték ki és most a halászcsónak tartotta a kötelet, nehogy az öble a vízbe lógjon. A csámeszba bevették a vasmacskát és a láncokat. A macskát azután úgy fektették a csámesz farára, hogy két kapa a fartőkén feküdt, egy kapa felfelé állt, egy pedig a vízbe lógott. A láncok a csámesz elején voltak három kupacban és mindháromnak az egyik vége a vasmacskához volt kötve. A csámeszban ülő hat-nyolc ember felevezett arra a helyre, ahol a vasmacskát le kellett dobni. A partról irányították őket, hogy feljebb, vagy beljebb menjenek, vagy lejjebb szálljanak. Ha a kijelölt helyet elérték, akkor a partról bekiáltottak: vesd be! Már felevezés alatta vasmacskát annyira kitolták, hogy a két kapa is kiment a küszöbről és két ember könnyen kipöckölhette. Amikor azután a kiáltást meghallották, a vasmacskát megbillentették és zug léi A vasmacska ledobása után a malomhoz eveztek és az egyik láncot a vőgyhajó első kötőgerendájának külső végére kötötték. A másik lánccal rászálltak a házhajóra és az első és középső kötőgerenda külső végére kötötték. A harmadik láncot a házhajó belső oldalán, az első kötőgerendára kötötték. Erre azért volt szükség, hogy a malom ne csótozhassonP A bekötés után fei vették a kukás horgonyt, levették a parthoz erősítő kötelet, mire a víz sodra a malmot a helyére vitte.

54 A molnárok emlegették, hogy a malom bekötése igen nehéz munka volt. Bizonyos díjazásról a kiváltságlevelekben is gondoskodtak. A Győr-szigeti molnárok 43. artjkulusa úgy intézkedett, hogyha a molnát a part mellől a szegre bekötik, fizessen a tulajdonos ötven pénzt. A győri molnárok 9. artikulusa már jobban részletezte a munkákat. Ha a malomláncot kihozzák a szegről, a bér ötven pénz. Két forintot kell fizetni akkor a lánc kihozásáért, ha a malomkötők kezéből a lánc véletlenül kiesett. Ha valamelyik malmot ugyanabban a sorban más szegre kellett átkötni egy forint és az egyik rendből a másikba kötésért egy tallér a munka díja. Elsüllyedt malom kiemelése A hajósmalmokat kikötési helyükön sokféle veszély fenyegette. A sebesjárású gőzhajók hullámverése nagyon gyakran okozott töréseket, sőt a malmot szegéről le is szakíthatta. Különösen nagy veszélyt jelentett a vízpartról bedőlt és elszabadult fatörzs, mert a víz alatt úszva a malmot el is süllyeszthette. A partnál, vagy a szegnél elsüllyedt malmot felvágúták. De nevezték az elsüllyedt malmok kiemelését malomkotrás-nák is. Az elsüllyedt malom kiemeléséhez három erős láncra, az ún. vágulólánc-ra, 53 Csótolgás, tétova, mintegy csára, csáléra, ide-oda járkálás. Szinnyei i. m. I. 54 Ifj. Écsi B. közlése, Nagybajes. 223