Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
osztva, két egymás mellett közel álló csónakba tették. A két csónak között a lánc közepe egy kissé a vízbe lógott. Tudták, hogy a szegnek hol kell a víz fenekén lenni, azért valamivel a szeg fölé eveztek és a lánc közepét a fenékre engedték. A ladikban garmadába rakott láncot folyamatosan bocsátották utána. Eközben a csónakok állandóan távolodtak egymástól és a láncot addig húzták, amíg meg nem akadt. Utána meg kellett győződni arról, hogy a lánc valóban a malomszegben és nem valami tuskóban akadt el. A vízbe engedett láncot ezért megszedték szegtőre, ami azt jelentette, hogy addig szedték vissza a láncot a ladikokba, mígnem a malomszeghez értek. Akkor azután az egyik ladikban meg szalajtották, vagyis megeresztették a láncot, ugyanakkor a másikban meghúzták azt. Kétszer, háromszor megismételték és már gyakorlatból tudták a molnárok, hogy a lánc nem tuskón, hanem erősen a szegen van, A lánc -mindkét végét az egyik csónakba tették, a másik csónakba pedig a vasmacskát helyezték a felkarikázott anyakötéllel és csákatyuval. A vasmacskát hordó ladikkal a szeg és a part között feleveztek és a malomszeg felett 50—60 méterre a vízbe dobták a vasmacskát. A csónak ezután a malomig ereszkedett és az anyakötelet a házhajóra, a csákatyukötelet a vőgyhajóra kötötték. A köteleken a hajósmalmot addig engedték lefelé, míg a lánc végéhez ért. A lánc egyik végét a házhajóra, a másikat a vőgyhajóra kötötték és ezzel a hajósmalom a szegre volt kötve. 50 A bekötött malmok, illetve a malomszegek után bért kellett fizetni a partbirtokosnak. Ezt a bért a XVI— XVIII. században malomszeg-adó-nak, szegadónak, szegbér-nek nevezték. 51 A gönyüi uraság 1721-ben minden malom után kilenc forintot, egy győri mérő (76,8 liter) tiszta búzát és egy győri mérő kenyérnek való gabonát kért a Győr-szigeti molnároktól. Özv. Zámory Györgynének 1862-ben, a Csali-ban álló 19 malom minden malma után 4 forint 20 krajcár bért fizettek a gönyüi molnárok. 1872-ben Eszterházy Móric gróf az urasági vizén álló gönyüi malmok szegbérét 12 osztrák értékű forintban állapította meg. 1888-ban a pannonhalmi főapátság, a Losonczy és Csorba családok a kolozsnémai Csali-Dunán őrlő malmok bérleti úrijogáért öt forintot kértek. Véneken 1877-ben egy hajósmalom szegbére 18 forint volt. 52 Kukázás A nagybaj esi molnárok a XIX. század végétől vasmacskára kötötték be hajósmalmaikat. Az állandó hely feletti telelő helyről állandó helyükre kukázássál engedték le a malmokat. Erre a célra szolgált egy hetvenöt kilós vasmacska, amit másra nem is használtak. Amikor a kukázáshoz fogtak, az anyavagy vontatókötelet a vőgyhajó belső oldalán, az első és középső kötőgerendához erősítették, nyolcas alakban. A ságityut fordítva mint Véneken, a házhajóra kötötték. A kötelek másik végére a kukázó horgony volt kötve. A horgonyt a csámeszba tették és megfelelő helyen a vízbe dobták. Azután a csámesszal farral a horgony felé, a kötél alá álltak úgy, hogy a kötél a fartőke mélyedésében legyen és végig feküdjön a csámeszon. A csámesszal azután annyira mentek előre a horgonyhoz, hogy a horgonyt a csámeszon fekvő kötél kissé felemelte. A vasmacska így nem tudott egészen a mederfenékbe kapaszkodni, azért a fe50 Bangha G. közlése, Vének. 51 Takáts S., Rajzok a török világból. II. (Bpest, 1915) 443. 52 GyMA Céhir. és GyÁL Győr m. közig. biz. ir. 239 (K. B.) 1877. 222
