Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

A bódék körül tartózkodtak nappal a malmosgazdák és itt voltak a kijáró legények is, akik a révből a gabonát ladikon a malomba, vagy a lisztet a révbe szállították. A véneki révbe Szentiván, Baráti, Nyúl, Écs, Pázmánd, Nyalka, Pér, Győrszentmárton községekből hordták az őrlenivalót. Szárazság idején a Bakonyból is jöttek őrletők.

40 A gönyüi molnárok révébe a volt Király-féle vendéglő melletti köz vezetett le. Itt volt a deszkabódé, amelyben minden molnárnak ki volt jelölve a rakodóhelye. Szentiván, Nyúl, Pér, Bőny, Rétalap, Asszonyfa, Táp, Ravazd, Győrszentmárton községekből jöttek ide az őrletők. Ide hozták gabonájukat a környező nagybirtokok cselédei is.

41 A nagybajcsi molnárrév az Ér falu felőli oldalán, a Dunához vezető út mellett volt a Duna-parton. Itt állt egy deszkabódé, amelyik régebben a molnárcéh, újabban az ipartársulat tulajdona volt. A nagybajcsi molnárok a révet íes-nek nevezték. Les volt a bódé neve is, valamint az őrletők várása is, mert amíg a molnárlegény és az inas a malomban őröltek, addig a malmosgazda itt várta, „leste" az őrletőket. Ha az időjárás hűvösre fordult, a bódé közepén tüzet raktak és melegedés közben beszélgettek. Minden malomból volt itt valaki, nehogy egyik molnár a másik elől igazságtalanul elvegye az őrlenivalót. Ha őrlető érkezett, az a molnár vehette át a gabonát, akit az illető megnevezett. Ha olyan őrlető jött, aki először volt a révben és nem volt ismerős molnára, gyakran verekedésig fajuló viták folytak arról, kié legyen a gabona. A veszekedések elkerülése céljából a XIX. század vége felé nyilat húztak. Minden molnárnak volt egy nyila. Ezeket összedobták egy sapkába, kalapba, vagy köténybe. A nyilakat összerázták, és azé lett a jószág, akinek a nevét a megbízott kihúzta.

42 A nyíl középujj vastagságú, hengeres, kemény bükkfából készült. Ügy nézett ki, mint egy kettévágott golyó. A metszett végé-ve ceruzával egy-egy molnár nevének kezdőbetűjét írták. Azért nem vágták rá a nevet, mert akkor M lehetett volna tapogatni a betűket. A nyilakat a céh, később pedig az ipartársulat készíttette.

43 A nagybajcsi révbe nemcsak a közvetlen környékből, hanem Rábaszobát, Babot, Bodonhely, Kóny, Kis- és Nagy-Péc községekből is jöttek őrletni. Ha nagy szárazság volt és a patakmalmok nem tudtak őrölni, akkor a Bakonyból és Sopron megyéből is felkeresték a nagybajcsi hajósmalmokat.

44 Malomszeg Hajósmalmokat csak vízjog- és parttulajdonos engedélyével volt szabad valamelyik folyóra beállítani arra a helyre, amelyet a parttulajdonos kijelölt. A XIX. században a zavartalan hajózás biztosítása céljából a folyammérnökseg jóváhagyására is szükség volt. A malmok kikötésére szolgáló malomszegeket általában a part élétől számított harminc méteren belül nem volt szabad leverni. A külső határ a hajó járás volt. A két határon belül a malomszeg helyét már a molnárnak kellett megkeresni. Nem minden hely volt szegverésre alkalmas, mert a malom meghajtásához sebes víz kellett. Először tehát a víz sebességét kel40 Bangha G. közlése, Vének. 41 Borostyán J-né közlése, Gönyü. 42 Id. Êcsi Benedek, 1947-ben 62 éves nagybajcsi hajós'niolnár közlése. 43 Vass Gyula, 1950-ben 84 éves nagybajcsi hajósmolnár közlése. 44 Id. Écsi B. közlése, Nagybajcs. 219