Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása
utóbbi esetben bizonyos fokig a germán hatások is érvényesültek. A nyugati szomszéddal való sűrű érintkezés, de különösen a közeli rokoni kapcsolat révén (István felesége ugyanis bajor származású volt) betekintést nyerhetett az államalapító uralkodó az ottani udvartartás és birodalmi igazgatás egész menetébe. — A régebbi történetírás a várakat (castrum-okat, civitas-okat) és az udvari gazdaságokat (kúriákat) azonosnak tekintette, ezzel szemben ma már nem vitás, hogy a királyi megyékben egymással párhuzamosan kétféle szervezet működött s ezek fejlettebb formája először éppen a frank-szláv területeken alakult ki, melyekhez Győr megye is hozzátartozott. Tegyük tehát a továbbiakban külön vizsgálat tárgyává a megyén belüli két különböző feladatkörű organizáció rendeltetését és egymás közti kapcsolatát. — Az udvari gazdaságok hálózata a királyi udvar ellátásának biztosítása és az uralkodó család felduzzadt birtoktesteinek bizonyos fokban irányított, lukrativ kihasználását célozta. E kúriák népe eredetileg szolgákból, behódolt szláv jobbágyokból tevődött össze, akik különféle szolgáltatásokkal, kötelezettségekkel tartoztak a királynak. Voltak közöttük pásztorok, földművesek, halászok, kezdetleges ipart űző, többnyire idegen telepesek s ezeket a magyarság a szláv nyelvihatás folytán udvarnok-oknak nevezte. Minden gazdasági központ élén királyi tiszt, úgynevezett udvarnok-ispán állt, aki viszont a királyi udvartartás felügyelőjének, a nádorispánnak (a későbbi nádornak) volt alárendelve. 29 A mai Győr megye területén a gazdasági hálózatnak valószínűleg csak egy centrális körzete lehetett, hogy az irányítás és ellenőrzés a megyén belül a legegyszerűbb módon történhessék. Okleveleink hiányos adatszolgáltatása sajnos ebben a vonatkozásban sem ad eligazítást, így tehát csak következtetések segítségével tudjuk az alábbiakat leszögezni. Annyi bizonyosra vehető, hogy Győr székhellyel működött egy ilyen gazdasági központ, hiszen a szétszórtan fekvő, jelentős családi birtokok itt is megkívánták a szervezettség állapotát, csupán az a kérdés, hogy ennek a körzetnek volt-e külön gazdasági tisztviselője, avagy a helyben levő várispán (comes) látta el a folyamatosan előforduló kúriális teendőket is. A győri várispánság XI. századi kiterjedése alapján a kisebb területű királyi vármegyék kategóriájába tartozott, melyeiknek határai közé általában csak egy gazdasági centrum esett, bár lehetséges, bogy még egyes uradalmi gyűjtőhelyek is támogatták az udvarnokispánság munkáját, de ezek nem számíthattak önálló szerveknek. A kétféle ispánság feladatköre — mint már említettem — jórészt eltért egymástól, de ennek ellenére nehezen képzelhető el, hogy a két párhuzamosan működő organizációnak ne lettek volna érintkezési pontjai, közös ügyei, sőt ne állott volna fenn szorosabb kapcsolat közöttük. így elvileg nincsen ikizárva annak lehetősége, hogy helyenként a comes látta el — persze megfelelő segédlet mellett — a gazdasági központ feladatait is. Győr viszonylatában azonban a körülmények arra mutatnak, hogy már I. István idejében külön udvarnok-ispán működött a gazdasági vonalon, mivel a várispánság földrajzi helyzeténél, hadi, valamint egyházi jelentősegénél fogva fontos szerepet töltött be az államszervezet keretében s így a comes-nek éppen elég elfoglaltsága lehetett a saját munkaterületén. De az udvarnoki kötelezettségekkel terhelt népelemek nyilvántartása és a sokféle természetű szolgáltatás számbavétele is annyira körültekintő munkát igényelt, hogy annak elvégzését 29 Győrffy i. m. 29. 111
