Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

csak külön szerv, illetve személy tudta biztosítani. E feltevést egyébként az a tény is alátámasztja, hogy még későbbi okleveleink is számos olyan községről tesznek említést (Balony, Baráti, Gönyü, Gyirmót, Ka jár, Kulcsod, Nagyécs, Nyúl, Pázmánd, Ság, Tarján),

30 amelyeknek népei különböző munkáikra (halászok, szekerészek, vincellérek, kádárok), vagy terméshányadok, szaporulatok (kenyér, bor, gyümölcs, állat) beszolgáltatására voltak kötelezve és ezeket a településeket kevés kivétellel a megyeterület egymástól távol eső részein lehetett csak elérni, illetve a primitív közlekedési eszközök segítségével megközelíteni. Az udvari gazdaságok szervezeti hálózatának kiépítése mellett a másik nehéz feladatot a váraik körül kialakult királyi birtokok, katonai központok összefogása jelentette. Ennek az organizációnak is voltak — főleg kezdetben — gazdasági jellegű indítékai, de mivel az államalapítás művének tulajdonképpen ez alkotta a gerincét, kialakítása és megerősítése során már fontos politikai, katonai és igazgatási szempontok érvényesültek döntő súllyal. A királyi tekintély emelése, befolyásának intenzívebbé tétele, a központi hatalom tervszerű kiszélesítése érdekében ugyanis sürgetően szükségessé vált, hogy az ország minden részeDen, az egyes váras helyeken (castrum-okban, civitas-okban), valamint a hozzájuk tartozó királyi birtoktesteken élő, katonáskodó, illetve gazdálkodó népelemek megfelelő ellenőrzés, igazgatás alá kerüljenek s ily módon a rendészeti, hadászati követelmények is fokozott kielégítést nyerjenek. Egy-egy ilyen igazgatási egység centrumaként természetszerűleg kínálkoztak a már meglevő, vagy felújított várak (mint pl. Győr esetében is), mert ezek az élelem- és terméstartalékok tárolására is lehetőséget nyújtottak, veszély idején pedig az erődítések közelében lakó népeknek menedékhelyül szolgáltak. Élükön a várispán (comes) állt, akinek a szerepe a régi germán (frank) állam „graf'-jához hasonlított és hatásköre a királyi tulajdonban levő várépítményen s várbirtokokon kívül bizonyos vonatkozásokban a közbeeső területek népeire is kiteredt.

31 A várispánságoknak már kialakulásuk kezdeti szakaszában is volt valamilyen területi választóvonaluk, legalábbis ezt igazolja — többek között — a veszprémi püspökség 1009-i alapítólevele, amely 4 váras hely (civitas) határáról tesz említést.

32 Ez a terület persze a fejlődés kapcsán az uralkodóhoz és rajta keresztül a comes-hez való szoros kapcsolata tekintetében állandóan gyarapodott, miután a vár és a várbirtokok körül élő, a vezető rétegek által magán földtulajdonaikból kiszorított szegény szabadok földközösségeit a központi hatalom egymásután beolvasztotta a saját tulajdonába, népeiket pedik katonai, hadi szolgálatokra kényszerítette. — Kálmán király törvénykönyvében már a várispán megyéjéről („comitis mega"), tehát a központhoz tartozó elhatárolt területről olvashatunk.

33 A mega szó szláv eredetű és kezdetben határt jelen30 IV. Béla király 1240-ből származó oklevele pl. részletesen szabályozza a Ság, Nyúl, Tarján és Écs nevű udvarnoki települések lakóinak szolgálatait. Hazai Okmánytár. III. 5. 31 A közbeeső területek itt az egyházi és világi birtokokat jelentik, melyeknek népei a kezdeti időszakiban a várispán bírói joghatósága alá tartoztak. Hajnik I., A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. (Budapest, 1899) 16. • 32 Szemtpétery I., Szt. István királyi pécsváradi és pécsi alapítólevele. (Budapest, 1918) 61. 33 Corpus Juris., Kálmán I. könyve 37. fej. 112