Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

között élő szlávságtól sok mindent átvettek. így gazdasági téren a földművelésre való lassú áttérés, társadalmi tekintetben pedig a nemzetségi szervezet bomlásnak indulása és az osztály viszonyok kezdeti kialakulása jelezte a szláv hatás mélységét és egyben a fejlődés további irányát.

2 Nem is szólva a nyelvi vonalról, mely a mindennapi élet megnyilvánulásaira vonatkozó jövevényszavak számos változatában és helyelnevezéseinek jó néhány mai alakzatában is — Győr megye viszonylatában pl. többek közt Medve, Táplány, Zámoly esetében — érezteti a szláv szóelemet. Mindezek a kihatások azonban azt is dokumentálják, hogy őseink a mai Dunántúl térségében, sőt a nagyobbrészt mocsaras árterületű Kisalföldön is találtak állandó jelleggel letelepedett népességet, mely a honfoglalást megelőző viszontagságos korszakban is fenntartotta az élet folytonosságát. A törzsi elkülönültségben élő magyarság kalandozó és pásztorkodó, majd primitív földművelő életmódja mellett természetesen hosszú időbe tellett, amíg egy-egy törzs megtalálta véglegesnek tekinthető letelepedési helyét. Az egyes törzsek keretén belül minden nemzetségnek külön téli és nyári szállása volt. A fagyok beálltával a folyók, tavak mellékére húzódtak, míg tavasszal felkerekedtek és a közeli termékeny rónákon, domblejtőkön ütötték fel táboraikat. Már ebből is következik, hogy az új hazát birtokukba vevő törzsek, illetve nemzetségek a későbbi országterüleit gazdaságilag legértékesebb vidékeit szállták meg, tehát mindazokat a tájakat, amelyek az állattenyésztésre, vadászatra, halászatra, valamint a föld kezdetleges megmunkálására a legalkalmasabbaknak mutatkoztak. Győr megye folyóktól átszelt sík területe és dús szénát Ígérő legelői ilyképpen vonzó hatással lehettek a Duna mentén előnyomuló magyar hadra, legalábbis ezt igazolják egyes helyneveink (mint pl. Megy er, Gyarmat, Tarján), amelyek az Árpád vezérletével alakult honfoglaláskori törzsszövetség egy-egy törzsfőjének nevét, vagy szálláshelyét, birtokfoglalását jelzik. Sőt a Megyer

3 (a mai Kismegyer) helynév előfordulása arra mutat, hogy a vármegye ősi földjén a fejedelmi törzs is állandó telephelyet választott magának és bizonyosra vehető, hogy nemzetségei útján a földek tekintélyes részét biztosította a saját szükségletei számára. Csak így képzelhető el (beleértve természetesen a kisajátításokat is) I. István király későbbi számos birtokadományozása, mert ha más törzsek kerültek volna e vidéken tartósan túlsúlyba, a megszervezett magyar állam első uralkodója nem tudta volna az általa életre hívott győri püspökséget és káptalant, a pannonhalmi bencés apátságot, valamint az utóbb nyugatról betelepült Héder nemzetséget annyi birtokkal megjutalmazni. A királyság kialakulásával ugyanis az eredeti fejedelmi birtokok automatikusan átmentek az uralkodó tulajdonába, akárcsak a gazdátlan, meg nem szállt területek, amelyek a felségjog alapján szintén a legfelsőbb hatalom gazdasági és politikai erősítését szolgálták. A törzsszövetség nemzetségei közül a Szemere nembeliek a niai Győrszemere körüli és attól északra (egészen Kunszigetig) terjedő vidéket szállták meg,

4 2 Elekes—Lederer—Székely, Magyarország története a korai és virágzó feudalizmus korában. A honfoglalástól 1526-ig. (Budapest, 1957) 17.— 3 Első okleveles előfordulásai során Merena alakban tűnik fel, jóllehet nevét a Megyer törzs-nemzetségtől nyerte. Lengyel A., Pusztult falvak, eltűnt helynevek Győr megyében. (Győr, 1944) 43. 4 Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. (Budapest, 1897) 568.— 103