Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

A GYŐRI VÁRISPÁNSÁG (KIRÁLYI VÁRMEGYE) KIALAKULÁSA* A nyugatróimai birodalom bukása után a mai Dunántúlt is magába foglaló Pannónia tartomány felső része sem kerülhette el, hogy a már korábban megindult nép vándorlási hullámok forgatagának színterévé ne váljék. A keleti gótok nyomán e vidékre telepedett longobárdok ugyanis ellenségeskedésekbe keveredtek a Tisza mellékén lakó, de már a provincia déli felére terjeszkedni akaró gepidákkal s a kölcsönös háborgatásoknak csak akkor szakadt vége, amidőn a longobárdok segítségül hívták az Alduna környékén tanyázó avarokat és támogatásukkal úgyszólván megsemmisítették állandóan nyugtalankodó szomszédjaikat. A gepidák leverését követően a honkereső avarok átmenetileg felhúzódtak a legyőzöttek szállásterületére, majd a VI. század második felében fokozatosan birtokukba vették az Itáliába levonuló szövetségesek (a longobárdok) részéről átengedett pannóniai földeket. így váltak e természeti kincsekben gazdag vidéknek, idővel a későbbi országterületnek is uraivá az avarok és ez a hunokkal közeli rokonságban álló, törökfajú nép szinte két évszázadon keresztül tartotta uralmát a meg-megismétlődő külső támadásokkal szemben. Sőt jól elhelyezett táborhelyeiről, támpontként kialakított földváraiból tervszerűen intézte betöréseit a szomszédos germán és szláv népek földjeire, határövezetébe. — A kelta őslakók által alapított s feltehetően az illir nyelven beszélő azalus törzs révén elnevezett Arrabona (Rábaszállás) — a mai Győr honfoglalás előtti települése —' is fontos stratégiai pontja lehetett az avaroknak, miután a rómaiak idejében is már jelentős szerepet játszott, mint az impérium egyik északra eső határmenti megerősített helye. A VIII. század vége felé azonban az egységében és erkölcseiben meglazult avar birodalmat is utolérte végzete. Nagy Károly frank—római császár megelégelte az örökös területsértéseket, s több véres hadjárat során könyörtelen irtásokat végzett az avarság népes tömegeiben. A megmaradt töredékeik ennek folytán részben felszívódtak az ekkor már mindjobban betelepedő szláv és bajor népelemibe, részben átköltöztek a Rábaimellék és a Fertő tó vidékére. A meghódított területet Nagy Károly két őrgrófságra osztotta fel, melynek kapcsán a Dunántúl a keleti, úgynevezett Ostmark-nak vált tartozékává. Ez a körülmény persze elősegítette a német népelem beszivárgását, annál is inkább, mivel a volt Pannónia területén letelepedett szlávok helyenkinti sűrűbb településeik *A tanulmány I. közleményének részleteiből összeállított előadás a Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1962. évi jún. hó 9-én tartott vándorgyűlésén hangzott el. 101