Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

Közép-Ázsiából Európába; Nyugatra egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok révén jutott el, másrészt azon oknál fogva, hogy a frank uralkodók védekezési célból átszervezték hadseregüket, mintául véve az avarok s a honfoglaló magyarok taktikáját, úgyszintén lovasfelszerelését.

38 Zabla. A kengyelekkel együtt a bolygatáskor került elő, a megtaláló elbeszélése szerint a lókoponya orránál feküdt. Tehát a kengyelekkel együtt ez is a sír padkáján volt. A kovácsoltvas zabla csuklósan mozgó szájvasainak végei egymásra keresztben álló gyűrűkkel vannak ellátva. Az egyik szájvas külső gyűrűjében nagyobb, kettétört gyeplőkarika van. A belső gyűrűkben egyenes, sima, hengeres pofarudak helyezkednek el, melyek kicsúszását félkörös, lapos fül akadályozza meg, ezek a pofarúdba vágott, két téglalap alakú nyílásba illeszkednek. A zabla töredékes és erősen rozsdás. (5. ábra 2.) A szájvas H: 20,5 cm, a pofarúd H: 15,2 cm. Az öttevényi zabiához hasonló példányt ismertet Szőke Béla Naszvadról,

39 azonban ennek pofarúdja bordázott a sima ötté vényivei szemben. A hajdúböszörményi lovassírokból is említhetünk példát,

40 a szerkezeti azonosság mellett ennek a pofarúdja enyhe S alakú. E zablatípusok lényege a csuklós szerkezetű szájvas, a lapos, félkörös füllel ellátott pofarúd és a szájvas végén egymásra keresztben álló két gyűrűtag, a legszélsőben nagyobb karikával. A felszerszámozott lónál a gyeplőt erre a nagyobb karikára kötötték, a kantárszíjat pedig a pofarúd fülére, hogy annak mozgását megakadályozza. E zablatípusoknál fejlettebb formának látszik az, amelyik teljesen azonos szerkezeten alapszik ugyan, de a pofarúd félköríves fülén van egy téglalap alakú szíj bújtató, a kantárszíjat ebbe, nem pedig a félkörös fülbe kötötték. Számos példány közül ilyen a Csorna-sülyhegyi,

41 a neszmélyi,

42 a gyömörei,

43 a naszvadi,

44 a szinyéri,

45 a zselizkislaki,

46 az esztergomi,

47 vagy keleti példát említve, a vorobjevói

48 zabla. A Koroncó-újtelepi sír zabiája

49 is az előbbi típushoz tartozik, ellenben a pofarúdon a fül nem félkör-, hanem csúcsíves. Aspelin az öttevényihez teljesen hasonló zablát ismertet.

50 A bashalmi temető zabiái

51 és a bordányi női lovassír zabiája

52 az öttevényi38 Dienes I., A honfoglaló magyarok fakengyele. FA X. (1958) 124. 39 Szőke B., Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon. FA III—IV. (1941) 218. II. t. 1. 40 Hpl., A Nemzeti Múzeum Régiségtárának gyarapodása. AÉ (1902) 439. — UT 118., 13. t. B. 3. 41 A magyar honfoglalás kútfői. (Bpest, 1900) 557., XX. t. 7. A továbbiakban: MHK. A zabla pofarúdja végein kis gomb van. 42 Uo. 553., XVIII. t. 3. A pofarúd bordázott. 43 Börzsönyi A., Gyömörei sírlelet a honfoglalás korából. AÉ (1902) 216. — Szőke, AÉ (1954) XXV. t. 1. A pofarúd bordázott. 44 Szőke, FA III—IV (1941) A 2. sír zabiájának pofarúdja sima (222., V. t. 8.), míg az 1. sír zabiájának pofarúdja bordázott, végén gombbal. (218., II. t. 1.) 45 UT 145,, 32. t. B. A zabla pofarúdja bordázott. 46 Uo. 151., 39: t. B. 4. 47 Uo. 53., 12. t. B 3. — AÉ (1902) 441. A pofarúd egyenes, sima, végein gombbal. 48 UT 250., 109. t. 2. Sima egyenes pofarúd, végein gombbal. 49 Szőke, AÉ (1954) XXIV. t. 1. 50 Aspelin, i. m. 210. 965. kép. A zabla az egykori Oroszország Vladimir-i kormányzóságából, Veskovo-ból származik. Szájvasa szögletesre van kalapálva, hengeres, sima pofarúdja végein gombok. 51 Dienes, AAA VII. (1956) LXVIII. t. 4, LXXI. t. 12. 52 Dienes I-, A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszámja. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (1956) 38., IX. t. 3. 18