Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben
vei azonos szerkezetűek. Dienes István a bordányi sír korát a 10. század második felére helyezi a lószerszám leletek alapján. 53 A naszvadi zabla korát Szőke Béla a leletekkel együtt a 10. század első felére keltezi. 54 Temetkezési szokás Említettük, hogy a halott koponyájánál juh combcsontja volt egy vaskéssel, mint a halott mellé helyezett ételmelléklet maradványa. A honfoglaláskori magyar sírokban ilyen elhelyezésben állatcsontot késsel együtt a koponyánál még nem találtak, noha az állatcsont melléklet nem ritka. A pusztabukovai 3. halomsír lovastemetkezésénél a koponya mögött 15 cm hosszú állati combcsont feküdt. 55 Ugyancsak a koponyánál találtak kisebb állati csontrészeket a mezőtúri honfoglaláskori sírokban. 56 A kecskeméti sírokban a bal kéznél kisebb állatcsont volt, 57 míg a Kolozsvár Zápolya utcai honfoglaláskori temető 4. sírjában a váz jobb vállcsontja alól került elő egy csirkecsont. 58 A bashalmi temető A(8) sz. sírjában a sírgödör jobb sarkában juh combcsontja volt, ezenkívül egy vaskés is, de ennek helyét nem figyelték meg. 59 Honfoglaláskori sírjainknak csak kisebb részében fordultak elő állatcsontok, mint a halottnak útravalóul adott húsétel maradványai. Az elhunytnak ez a ritka és szűkös megvendégelése a feltorozott állat húsából Dienes István szerint azt jelenti, hogy honfoglaló őseink — a régebbi népvándorláskori népekkel szemben — rövidebbnek képzelték a másvilágra vezető utat. 60 A hús sírbahelyezésének szokása a Minuszinszk-i kerületben lakó kargin tatároknál még az újabb korban is szokásban volt. 61 Mükovits tudósítása alapján Harva említi, hogy a mordvinok a halott mellé helyezett kenyérhez kést is adnak mellékletül. 62 Az öttevényi sírba — valószínűleg — feltorozott juhnak combcsontját helyezték a halott mellé útravalóul, vaskéssel együtt. Ha megkísérelünk a halottnak életében a családon belül elfoglalt helyzetére következtetni, akkor a László Gyula által ismertetett nagycsalád-szervezetet vesszük alapul; az ősi török szokásjog alapján pl. az oguz törzsek nagygyűlésén a juhcomb a jobb és bal szárny első helyén levőknek járt. 63 A kazak kirgizeknél a juhcombot az 5—6. helyen ülő kapta a családban. 64 A két példa alapján esetleg arra következtethetünk, hogy az öttevényi lovas a juh comb53 Uo. 44. 54 Szőke, AÉ (1954) 124. 55 Kisléghy Nagy Gy., Lovas halomsírokról Torontál megyében. AÉ (1904) 420 — UT 131. 56 Supka G., Honfoglaláskori leletekről Mezőtúron. AÉ (1910) 351. 57 Kada E., A kecskeméti ásatások. AÉ (1896) 49. — MHK 642. — Szendrey A., Az ómagyar temetkezés. Ethn. XXXIX. (1928) 26. 58 Kovács I., A kolozsvári Zápolya utcai magyar honfoglaláskori temető. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. II. 1. (1942) 97. 59 Dienes I., A bashalmi (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglaláskori magyar temető. AÉ (1957) 24. 60 Uo. 30. 61 Munkácsi B., A régi magyar lovastemetkezés keleti változatai. Ethn. VII. (1896) 319. 62 Harva, U., Die religiösen Vorstellungen der Mordvinen. FF. Comunications, LX 9 . 142. (Helsinki, 1952) 46. A továbbiakban: Harva, I. 63 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bpest, 1944) 175—177. 64 Uo. 180—181.
