Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Timaffy László: Orvostörténeti emlékek a mecséri ’tudós gyógyember” hagyományaiban

ORVOSTÖRTÉNETI EMLÉKEK A MECSÉRI „TUDÓS GYÖGYEMBER" HAGYOMÁNYAIBAN A népi gyógyászat története honfoglaló őseink hitvilágába nyúlik vissza.

1 A régi sámánok, táltosok gyógyító tudományát őrizték meg történelmünk folyamán a falusi „gyógyemberek", megtoldva egyes gyógynövények hatásáról szerzett évszázados tapasztalatokkal. Kis-Alföldünkön is éltek szép számmal ilyen „tudós" emberek.

2 A róluk összegyűjtött adatok szervesen kapcsolódnak ősi hitvilágunk országosan folyó kutatómunkájához. Az elmúlt évszázadok során tanult orvos még a városokban is csak kevés akadt, a falvakban pedig legtöbbször egyáltalán nem is tudtak róluk. így rá volt szorulva a falusi ember, hogy betegségére maga keressen orvosságot. Minden faluban volt szinte gyógyító ember, aki évszázados megfigyelések, szájról-szájra hagyományozott módszerek, s legtöbbször babonás hiedelmek segítségével igyekezett orvosolni a rászorulókat. Egyesek közülük nagyobb hírnévre is szert tettek és messze vidékekről keresték fel őket.

3 Voltak közöttük „tudósok", akik a néphit szerint a „túlvilággal" érintkezve tudtak a betegeken segíteni. Mások „javasok", „kuruzslók" voltak, akik már füvekkel, „kencefencével", de legnagyobb részben „hókusz-pókuszokkal" gyógyítottak.

4 S kevesen bár, de voltak köztük olyanok is, akik régi „csiziós" füzetekből, öreg orvosi könyvekből vették receptjeiket. Ezeket „parasztorvos"-oknak nevezik,

5 s hagyományaik között sok érdekes orvostörténeti emlékre is bukkanhatunk. Ilyen „parasztorvos" volt a Mosoni-Dunaág partján levő Győr megyei Mecsér község híres „gyógyembere", Kettinger András (1858—1942). Megyeszerte emlékeznek rá ma is, s általában „tudós gyógyember", vagy „Ketter doktor" néven emlegetik. Szinte alig van a megyében olyan község, ahonnan ne gyógyított volna meg valakit. Anyja, sőt öreganyja is „orvosolt" a faluban, s tőlük származott rá a „tudomány". Ma élő, közvetlen hozzátartozói

6 és falubeli adatközlőim

7 szerint még 1 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 432—450. 2 Timaffy L., Szigetközi krónika (Győr, 1959) Kézirat a Néprajzi Múzeum Adattárában (EAP. 35/1959) 172—195. — Ujabb adatok a kisalföldi „tátos-tudós" hiedelemkörhöz. (Kézirat a Néprajzi Múzeuma Adattárában P. 230/1960). 3 Vajkai A., Az ősi-i javas ember. Ethn. XLIX. (1938) 346—373. — Szűcs S., Javasok a Nagysárréten. Ethn. LII. (1941) 265—273. — Illyés Gy., Puszták népe. (Bp. 1942) 229. 4 Berze-Nagy J., Orvosló babonák. Ethn. XXI. (1910) 24—25. 5 Vajkai A., Adatok a Felföld népi orvoslásához. Ethn. XLVIII. (1937) 140—154. 6 Kettinger András 68 é, Kettinger Antal 64 é, K. Andrásné 51 é, K. Antalné 60 é, mecséri lakosok. 7 Fekete Mihályné 74 é, Füsi András 65 é, Gazdag Jánosné 60, Horváth Jó207