Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

csont melléklet alapján a családban előkelőbb — kis valószínűséggel közepes — helyet foglalt el, ill. szerepet tölthetett be. A lóáldozat inkább az előkelőbb hely mellett tanúskodik. Lócsontos temetkezés. A honfoglaló magyarság gazdag, módos rétegénél általános volt a lócsontos temetkezés. Általában a ló koponyáját és lábcsontjait olyan helyzetben találni a sírokban, mintha azzal az élő ló benyomását igyekeztek volna kelteni. E részleges lótemetkezésnél tehát a koponya és a lábcsontok együtt egész lovat jelentenek. A ló koponyáját és a lábcsontokat Sótonyi László volt szíves megvizsgálni és meghatározni.

65a A ló 139—140 cm magas, gyorsmozgású, kitartó és edzett, egyszóval olyan tulajdonságokkal rendelkezett, melyek a keleti fajtacsoportba tartozó lovakat jellemzik. Kora: 10—12 év, neme: mén. Bal hátsó lábán, a csánkban ízületi gyulladás következtében csontkinövés keletkezett s emiatt sántíthatott. Az öttevényi lovasnak tehát egy öreg, sánta, lovaglásra már alkalmatlan lovat áldoztak fel. Ilyen volt a bordányi honfoglaláskori nő lova is. Ez a körülmény alátámasztja Dienes Istvánnak azt a feltevését, hogy a 10. század második felében új vallási eszmék hatására nem fiatal, egészséges lovat áldoztak az ősi temetkezési mód szerint, hanem értéktelen, kiöregedett, sánta állatot.

65b Az öttevényi sírba a részleges lótetemet a halott bal oldalára, de annak fekvési színtjénél magasabbra, padkára helyezték úgy, hogy a fej és a lábak az oldalára fektetett ló helyzetét utánozzák. A lóbőr nem lehetett kitömve, mert a lócsontok egymás közelében voltak és a sírban sem volt akkora hely, hogy a kitömött állat az általunk talált helyzetben így elfért volna. Ezzel azoncs elhelyezést nem ismertet a hazai honfoglaláskori régészeti szakirodalom, de hozzá hasonlóra van példa. A hajdúdorogi sírban a ló koponyája a csontváz bal sípcsontjától balra, orrával a váz feje felé irányul, előtte párhuzamosan egymás mellett a négy lólábcsont volt.

65c Padkás kiképzésű honfoglaláskori lócsontos sírt sem ismerünk hazai irodalmunkban. Némely esetben ugyan arra lehet következtetni; pl. Reizner János a Szeged-domaszéki sírokról azt írja, hogy a lókoponya, a négy lólábcsont és a lószerszámok a csontváz bal oldalán feküdtek 70—80 cm-re és nála magasabban.

66 A koroncói női sírban lócsontok nem voltak, ellenben a lószerszámokat a csontváz lábánál 30 cm magas padkán találták.

67 László Gyula a jasinevatoi 27. sz. kurgán 1. sírjának kiásását ismerteti Gorodcov nyomán. Eszerint „előbb egy tágas négyszögű területet ástak ki s ezt elegyengették s ennek közepére ásták nem mélyre a sírt, s azután fedték be az egészet."

68 A jasinevatoi kurgán említett sírja padkás sír volt, a sír kimélyítésénél két oldalt keletkező „padkán" 10 állati csontváz feküdt. László Gyula már ekkor arra következtetett, hogy „a honfoglalók sem csupán sír65a Sótonyi L., Az öttevényi honfoglaláskori lófossiliák anatómiai vizsgálata. Arrabona 4.'(1962). 65b Dienes L, A bordányi .... 46—50. 65c Sőregi J., Jelentés a Déri Múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (1938). A 26. lapon közölt ábrán látható a lócsontok elhelyezkedése. 66 Reizner J., A Szeged-domaszéki magyar pogány'koti sírleletekről. AÉ (1903) 270. 67 László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH XXVII. (Bpest, 1943) 7, 2. kép. 68 Uo. 51. 20