Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

gödröt ástak, hanem szélesebb területet mélyítettek ki s befödésükből keletkeztek a kurgánok."

69 Az öttevényi sír csak részben állítható e következtetéssel párhuzamba, ugyanis a sír fölött halmot, kurgánt nem találtunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen nem lehetett, hiszen az erózió, a földművelés és a terület rendezése folytán is elpusztulhatott. A honfoglaláskori lócsontos temetkezéssel kapcsolatos irodalmat László Gyula dolgozta fel, összegezve a keleti párhuzamokat.

70 Az öttevényi sír szempontjából csak azokat vesszük sorra, melyek nyomán világosabb képet alkothatunk magunknak. Eddig a kutatók nem foglalkoztak behatóan azzal, miért csak lókoponyát és lábszárcsontokat találunk a honfoglalók sírjaiban. Előbb már említettük, hogy az öttevényi sír esetében a ló húsát valószínűleg feltorozták. E körülményre szeretném felhívni a figyelmet és ennek magyarázatára felsorolok néhány példát. Herodotos írja, hogy a szkíták ünnepeik alkalmával a megfojtott ló bőrét lenyúzzák és húsát megfőzik.

71 Rubruquis a 13. században járt a kunoknál és feljegyezte, hogy a sírnál megölt ló húsát megeszik.

72 Barbaro 15. századi tudósítása szerint a mordvinok a lóáldozatkor a ló bőrét lenyúzzák és húsát elköltik.

73 Radloff részletesen leírja a szibériai tatárok lóáldozatát: „mindegyiklábára erős kötelet kötnek. Most egy vastag szál karót helyeznek hosszában a hátára s a köteleket rácsavarják; s így, míg egyesek lenyomják a karót, mások pedig húzzák a köteleket, a ló elülső lábai előre, a hátulsók hátrafelé nyúlnak egyre közelebb a fához. Miután a lovat így agyonkínozták, lenyúzzák, úgyhogy a koponyáját és a lábait térdig bőrben hagyják.'

ni Egy névtelen csuvas író szerint az áldozati helyen megölt lovakat kisebb asztalon nyúzták meg, belső részeiket kiszedték és húsukat feldarabolták. A lóbőrökön rajta hagyták a sörényt, a farkat és a lábakat térdig.

75 A votyákok Cser nevű gonosz szellemüknek áldoznak lovat, bőrét lenyúzzák, benne hagyva a koponyát és a patákat.

76 Verbitzki az Altáj vidéki tatárok lóáldozatát ismerteti s leírja, hogy az áldozati ló húsát gondosan leválasztják a csontról s a jelenlevők részben nyersen, részben főve elfogyasztják.

77 Harva — Orlowvo. hivatkozva — közli, hogy a mordvinok a temetés után 40 nappal lovat szoktak áldozni, melynek húsát megfőzték, a fejét és a lábait azonban bőrében hagyva a holttest fölé a sírba elásták.

78 A mordvinok hasonló szokásáról tudósít Lukin is.

79 Azok a népek pedig, akik ló helyett rénszarvast tartanak, hasonló áldozatot végeznek. A rénszarvast a jurák-szamojédok úgy nyúzzák le, hogy benne 69 Uo. 51—52. 70 Uo. 46—60. — A honfoglaló magyar nép élete. 452—498. 71 Herodotos, Történeti könyvek. Ford. Geréb J. (Bpest, 1892) IV. 60—61. 72 László Gy., Ösvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben. (Kolozsvár, 1945) 11—12. 73 Krohn, Gy., A finnugor népek pogány istentisztelete. (Bpest, 1908) 231. V. ö. Harva, I. 8. 74 Krohn i. m. 231—232. 75 Uo'. 43. 76 Uo. 214. 77 Solymossy S., A magyar ősi hitvilág. A Magyarság Néprajza IV. (Bpest, 1943) 364. 78 Harva, I. 70. 79 Uo. 109. 21