Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: A „vérvörös csütörtök” győri eseményei

A „VÉRVÖRÖS CSÜTÖRTÖK" GYŐRI ESEMÉNYEI 1912. május 23. mint „vérvörös csütörtök" szerepel a magyar munkásmozgalom történetében. Az ország fővárosában a munkásság minden addigit felülmúló hatalmas utcai tüntetésben mutatta meg, hogy az uralkodó osztály egyre növekvő terrorja és elnyomása ellen kész a legvégső harcra is. A forradalmi megmozdulást közvetlenül gróf Tisza Istvánnak házelnökké történt megválasztása robbantotta ki, de a harc végső soron a munkásság jogaiért és az egyre nyilvánvalóbb háborús készülődés ellen folyt. A „vérvörös csütörtök" a magyar proletariátus 1918 előtti legjelentősebb ütközete volt kizsákmányolói ellen. A nagy esemény félévszázados évfordulója különösen indokolttá tette, hogy a hazai munkásmozgalom eme dicső fejezetének eddig ismeretlen győri dokumentumait felkutassuk és publikáljuk. * Hazánkban az első világháborút közvetlenül megelőző években egyrészről a finánctőke és a vele szorosan összefonódott nagybirtokos osztály, másrészről a munkásság és a vele szövetséges haladó polgárság közötti politikai harc — különösen a kormányzat háborús készülődései és a nép széles rétegeit a közéletből teljesen kizáró választói gyakorlat miatt (a század elején a dolgozók 6 százalékának volt csak szavazati joga)

1 egyre élesebb lett. Ezért az előbbi csoport létrehozta a Nemzeti Munkapártot, amely az 1910-es választásokon, tehát mindjárt alakulásának évében, többséget szerzett és kormányra jutott. Ez a választási siker a nagytőkének 30—40 millió koronájába került.

2 Az ország életét irányító Nemzeti Munkapártban egyre nagyobb szerepet kapott gróf Tisza István, a nagybirtok és nagytőke legagresszívebb képviselője, akinek népszerűtlenségére jellemző, hogy győri tartózkodása idején is kőzápor fogadta.

3 Az ország érdekeit semmibe vevő elvakult osztálypolitikával szembeni eredményesebb harc érdekében a Szociáldemokrata Párt 1911-ben megtartott kongresszusán állástfoglalt a leghaladóbb polgári parlamenti párttal, a Justh-párttal való együttműködés mellett.

4 A Szociáldemokrata Párt azonban a politikai harcban mindvégig meg akart maradni a parlamenti keretek között, nem szándékozott forradalmi harcba vinni a munkásságot és elhanyagolta a parasztság megnyerésének kér1 Erényi T., A vérvörös csütörtök. (Bp, 1952) 11. 2 Berend I. — Ránki Gy., Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában 1900—1914. (Bp, 1955) 168—169. 3 GyFU 1912. május 24-i (114.) száma tesz említést erről „Bajok lesznek" című cikkében. 4 Erényi i. m. 22. •15* 195