Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Balázs Péter: A „vérvörös csütörtök” győri eseményei
dését. 5 A párt a munkásság harcát az általános titkos választójogra szűkítette, amire a kormány homályos ígéreteket is tett. A kormány 1912. május 19-re — anélkül, hogy a választójog kérdésében bármi konkrét engedményt tett volna — napirendre tűzte a véderő javaslat tárgyalását, amely a háborús készülődés szellemében a hadi kiadásokat és az újonclétszámot jelentősen megemelte volna. A Justh-párt a javaslat tárgyalását parlamenti obstrukcióval igyekezett megakadályozni. A kormány erre — Návay Lajos lemondása után — Tisza Istvánt jelölte a ház elnökének és megválasztását május 22-én keresztül is erőszakolta. 6 A Szociáldemokrata Párt vezetősége a fővárosban Tisza házelnökké választása ellen sztrájkot és békés tüntető sétát tervezett. A tömegek elégedetlensége azonban olyan nagyfokú volt, hogy a felvonulásból hatalmas erejű, a munkások vérével megszentelt megmozdulás lett. 7 A munkásság forradalmi megmozdulása azonban nem korlátozódott csupán a fővárosra, hanem fellángolt vidéken is, elsősorban a nagyobb ipari városokban. Győr ebben az időben az ország egyik legjelentősebb ipari központja. A kereső ipari-kereskedelmi népességnek az összlakossághoz viszonyított aránya már 1900-ban Budapest (21,9 %) és Pozsony (19,6 %) után Győrött a legmagasabb (19 %). 8 A város lakossága 1910-ben 44,300 fő s ebből 8179 személy dolgozik az ipari vállalkozásokban alkalmazotti minőségben (1900-ban még csak 5468 személy). 9 A városban működő gyárak közül nem egy, így az 1851-ben alapított Kohn Adolf Olajgyár, az 1884-ben létrehozott Győri Szeszgyár és Finomító R. T., az 1896-ban 2 millió tőkével induló Magyar Waggon és Gépgyár R. T., majd a századforduló után, de még az első világháború előtt épült Koestlin Gyár, a Pamut- és Gyapjúszövőgyár, a Richards Finomposztógyár, a Gráb Viaszosvászonárugyár, a Linum-Taussig Lenfonó és Szövőgyár stb. termékei túljutnak a Monarchia határain s ezek az üzemek együttesen sok ezer munkást foglalkoztatnak. 10 Csak természetes, hogy Győr, amely nagyszerű forradalmi hagyományokkal rendelkezett s amelyet forradalmi radikalizmusáért már 1848-ban „magyar Marseille"-nek neveztek, a munkásmozgalmak hazai történetében is jelentős szerepet játszott. Ennek a szerepnek hiteles dokumentumait nagyobb részben ezután kell majd felkutatnunk, de a rendelkezésünkre álló szórványos adatokból is tudjuk, hogy az első világháborút megelőző években a győri munkásság élénken résztvett a politikai jogokért vívott harcban. A gyakori munkás népgyűlések, tüntető felvonulások és nem utolsó sorban a május elsejei ünnepségek mind egy-egy láncszemei ennek az évekig tartó küzdelemnek. Május elsejét a győri munkásság 1912-ben is a szokásos módon ünnepelte meg. A városban a délelőtt folyamán minden szakszervezet díszközgyűlést tar5 A magyarországi munkásmozgalmak 1848—1917-ig. (Bp, 1957—1958.) 116. 6 Erényi i. m. 43 és 49. 7 A fővárosban történt események leírásiát adja Erényi idézett művében. 8 Thirring G., A magyar városok statisztikai évkönyve. (Bp, 1912.) 152. 9 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. (Bp, 1920) 61. kötet 112 és 64. kötet 240. 10 Völgyi F., Győr gazdasági élete 1867-től napjainkig. (Győr, 1940) 52—55. 196
