Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

több szántóföldjeink, réteink és erdeinktől, nevezetesen pedig elvette tőlünk az úgynevezett Felső szigetet, Tatai erdőt, Toronyerdei legelőnket, Forgói földet, Kisréti földet, Csereklei földet, Merészréti földet, Károsi rétet, Rendeki földeket, Hosszu-réti földet és Lapostói földet, Kis-Pilingért és Közép-Pilingért minden kárpótlás nélkül..." A továbbiakban elmondják még, hogy az egyezkedések szövegét jegyzőkönyvekbe is felvették, de azokat a földesúr előadni nem akarja, pedig meg kell lenniök az uradalom levéltárában, mert a levéltárat azóta semmiféle viszontagság nem érte. Levelüket azzal fejezik be, hogy ha kérésük nem teljesülne, úgy „rövid idő alatt azokból, kik régen a hazának tehetős polgárai voltak, egy gyűlölt emlékezetű tiszttartó ármánya miatt mind annyi koldussá leszen az álladalomnak ..." A kérvényt 38 öttevényszigeti polgár írta alá.

5 A parasztság nagyobbik részének úrbéres természetű földje egyáltalán nem Volt. Ezek vagy bérelt földeken éltek, vagy majorsági cselédek voltak. Számuk a volt jobbágyokénak majdnem kétszeresét tette. Ezeknek eddigi kötelezettségein a 48-as jobbágyfelszabadító törvény mit sem változtatott. A parasztoknak országszerte továbbra is fizetniök kellett a szőlődézsmát, jóllehet éppen a szőlőkbe fektették a legtöbb munkát vagy éppen saját maguk telepítették azokat. Csak természetes, hogy a szegődményesek igazságtalannak tartották, hogy a közöttük élő jobbágyok egyszerre megszabadultak a földesúri terhektől, de nekik továbbra is minden könnyítés nélkül fizetniök kellett azokat. Hangulatukat jól kifejezi az a levél, amelyet Győrság lakosai intéztek az igazságügyminiszterhez, Deák Ferenchez: „Miniszter Ur! Rákóczi Ferenc fejedelem a múlt század elején Győr megyében Koronczó helység alatt az ütközetet elvesztvén, a harc fiai Pannon hegyével határos Ságh nevezetű falut is örökre elpusztították ugy, hogy most csak a falu és a volt házak helyei láthatók. Azon időtől fogva azt, mint pusztát gróf Esterházy család földesúri jogainál fogva haszonbérbe adva használja ... Kenyerünket aratás, nyomtatás, csépléssel távollevő helységekben keressük meg és mégis mind a megye, mind a földes uraság tisztjeitől nagy fájdalommal és elcsüggedéssel kell hallanunk, hogy az 1848. évi törvénycikk jótékonyságában mi nem részesittettünk: — mi csak a papi dézsmátul — de a földesúri dézsmától és fizetéstől felmentve nem vagyunk. így tehát mi, kinek sem földünk, sem rétünk nincs, kenyerünket napszámmal, aratás, nyomtatás és csépléssel keressük, azon törvény értelme szerint dézsmát és pénzfizetést adni tartozunk; a telkes gazdák pedig, akiknek mindenök van, attól felmentettek. Azt mi az igazsággal megegyezőnek lenni nem látjuk, hogy az fizessen, akinek nincs — és akinek van, az ne fizessen. Továbbá az 1836. évi 6. törvény 2. §-a a jobbágy helységeknek és oly hegyi lakosoknak, kik községet tesznek, Szent Mihály naptól Szent György napig és tovább is, a hely terjedéséhez képest egy vagy több helyen is bormérhetést engedett, akár volt azelőtt annak használatában, akár nem. És mi, jóllehet községet teszünk, különös biránk, hegymesterünk, jegyzőnk, templomunk van, a féléven túli borméréstől megfosztattunk és igy minden adózásainkat a csekély és sokszor a reá fordított munkánkat is rosszul fizető bortermésből tartozunk fizetni. Könyörgünk azért Miniszter Ur előtt, hogy hathatós pártfogása által az 1848. évi 9. törvénycikk jótékonyságát mireánk is kiterjeszteni méltóztatna, hogy 5 GYÁL Győr megyei alispáni iratok 6394/1848. 176