Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

mi is mind a dézsma és pénzbeli fizetésektől, mind pedig a katonaság részére adandó széna, szalma, gabona fizetésétől, mivel nékünk szántóföldünk nincs, felmentessünk, mind pedig a bormérést egész évre használatba vehessük .. .

6 A parasztok bíztak abban, hogy a kormány és az országgyűlés a márciusi vívmányokat továbbfejlesztve a még vitás és fájó kérdésekben az ő oldalukra áll. Győr megyében ezt a hangulatot táplálta a radikálisoknak a választások előtt folytatott agitáció ja is. Rövidesen azonban látniok kellett, hogy reménységük nem válik valóra. A parasztok tehát maguk fognak össze: a nem úrbéres jellegű földek után is megtagadják a szolgáltatásokat, a közös legelőről lehajtják a földesúr állatait, fát hordanak a földesúr erdejéből, a megszabott határidő után is bort mérnek stb. * .* * Ilyen feszült légkörben hirdették meg május elsejére Győr megye közgyűlését, amelyen az új törvények értelmében már nemcsak a nemes ember, hanem a megye minden lakója megjelenhetett. Ezen a közgyűlésen ki kellett hirdetni és meg kellett magyarázni a 48-as törvényeket, az országgyűlési választásokra meg kellett határozni a választókerületeket és azok székhelyeit, a választások előkészítésére és lebonyolítására középponti választmányt kellett létrehozni s végül a régi nemesi közgyűlés helyébe meg kellett választani a megyebizottmányt. A Jelenkor című újság május 14-i számában a győri tudósító beszámol arról, hogy a május elsejei közgyűlés elé sokan aggodalommal tekintettek, mert az országgyűlés berekesztése óta minden helységben az új törvényekről folyt a szó. „Fájdalom! — írja a tudósító — a szabadság s egyenlőség elvei még nem mindenütt értetnek. A szabadság, azt mondják, az: hogy most minden szabad, az egyenlőség az, hogy közös minden. Sokan féltek, hogy a törvények hirdetésére tűzött napon ütközet leend a nemes és a földmives nem nemes osztály közt. Az alispán e miatt csak a községek elöljáróit hivta a közgyűlésre, de a radikális kör ezt rosszallotta s küldöttségeket nevezett, melyek a helységeket értesítették, hegy annyi képviselőt küldjenek, mennyit akarnak, mert a törvény ezt megengedi ..." Amikor a megyei hatóság tudomást szerzett a radikálisok tevékenységéről, a szolgabírákat küldte ki a falvakba, akik arra intették a népet, hogy „fölös számmal" ne vegyenek részt a közgyűlésen. Végül is alig 400 ember sereglett egybe a szabad ég alatt tartott nyilvános közgyűlésre, de ezeknek is legalább fele városi kíváncsiskodó volt. így teljesen feleslegesnek bizonyult a nagy karhatalmi készültség is; a „rend bátorságául" ugyanis mind a nemzetőrség, mind a katonaság fegyverben állott. „Az aggodalmak tehát elenyésztek — írja tovább az ismeretlen tudósító —, de mit hozand a jövő, midőn a nép balul magyarázza a szabadság, egyenlőség igéit." A radikálisoknak tehát nem sikerült a parasztokat mozgósítani a közgyűlésen való részvételre. A Jelenkor tudósítója nem is mulasztja el szóvátenni, hogy a falusi nép nem fogadta szívesen a „fölvilágosítókat", sőt néhol erőszakkal el is űzte őket. Ennek szerinte az volt az oka, hogy a nép közé azok mentek „evangéliumot hirdetni", akik eddig mint ügyvédek sok keserűséget okoztak a szegény embernek. Tény, hogy a radikálosak zömmel valóban a szabadfoglalkozású értelmiségiek közül kerültek ki, akik a politikai harcban a városi és a falusi nincstelenekkel eddig nem kerestek közvetlen kapcsolatot, bár célkitűzéseik — közvetve 6 GYÁL Győr megyei úrbéri és tagosítás! iratok. Ság c. csomóban elfekvő irat. 12 Arnabona 177