Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában

tartozó vármegyei és városi inspektorok külön-külön látják majd el a szükséges ellenőrzéseket a saját területükön. A Győrött tanácskozó testület azonban ezt az álláspontot nem fogadta el, mivel el akarta kerülni annak még a lehetőségét is, hogy az ellenőrzések során esetleg visszaélések, hatalmi túlkapások forduljanak elő, különösen megyei viszonylatban, a rendiség egyes körei részéről. A Részes Választmány ezért olyan értelmű javaslatot terjesztett elő, melynek lényege abban állott, hogy a nemzeti és falusi iskolák — mint régebben — a király által kinevezett, független kerületi ellenőrök felügyelete alá kerüljenek.

14 Ez a megoldás adminisztratív szempontból is keresztülvihetőbbríek látszott és egyben takarékossági tekintetben is jobban megfelelt a pénzügyi előírásoknak. Ugyancsak a szakmai színvonal emelését célozták a győri tanácskozó testületnek ama döntései is, amelyek a nevelők kiválasztásával, a tanítói székek betöltésével kapcsolatos eljárásban fokozott követelményeket, mondhatni szigorításokat tartalmaztak a központi tervezet lanyhaságaival szemben. — A választmány rigorozitása azonban ellentétbe került volna haladó szellemű gondolkodásával, ha a másik oldalon az oktatók és növendékek anyagi, illetve morális javát szolgáló lehetőségeket nem aknázta volna ki hasonló tervszerűséggel. Pedig ezt tette, legalábbis erre mutatnak a protokollum további feljegyzései, valamint az egykorú egyéb iratok is, melyeknek létrejöttében a deputáció tagjainak valamilyen része volt. A jegyzőkönyv következő pontjai ugyanis a tanítói zsoldok (fizetések) kérdésével foglalkoznak behatóbban. — De mielőtt rátérnék ezek taglalására, említést kell tenni a városi tanács egyik ez idő tájt napvilágot látott rendeletéről, mely a tanuló ifjúság erkölcsi magatartását szabályozta a tankerületi főigazgatóság (elsősorban persze Dresmitzer József), valamint minden bizonnyal néhány Részes Választmánybeli tagnak is a kezdeményezésére. A rendelkezést tulajdonképpen hirdetményként tette közzé a városi magisztrátus, szövegének néhány részlete mégis papírra kívánkozik, mert mondanivalóján túlmenőleg azt is érzékelteti, hogy a reformkor elején a köznevelés sokrétű problémája valóban fontos szerepet játszott az illetékes hatóságok feladatkörében. Az utasítások ugyanis — többek közt — az alábbiakra hívták fel az érdekeltek figyelmét: „Minthogy a Játék néző helyek, Redout, vagy más Tántz, Kávé, Vendég, és Kortsma házoknak látogatása, a tanuló Ifjúság tökélleteséttésének, és az erkölts uttyán leendő felneveltetésének bizonyos gántsul, sőt veszedelmes örvényéül szolgálna, azért is, ez a tanuló ifjúságnak, minden akár mi néven nevezendő kifogásoknak félre tétele mellett, felsőbbi Rendelések által keményen tilalmazva volna. — Erre való nézve, ha az előbb nevezett helyeknek Tulajdonosi, avagy Bérlői a tanuló Ifjúságot ezekbe tudva beereszteni, ne talán pedig alattomossan ezek bétsuszván, megszenvedni, vagy a mi több, elrejteni bátorkodnának, ezen esetekben minden bizonnyal pénzbéli, avagy más tetteikhez mérsékelendő kemény büntetés alá fognak huzattatni. A tanuló Ifjúságnak, Szülei vagy Gyámjai tudta nélkül pénzt költsönözni, ruhát tsinálni, és ezt kész pénzbéli fizetés nélkül oda adni, vagy pedig attól akár mi néven nevezendő értéket, zálogba venni, a költsön vagy zálogba adandó pénznek vesztesége alatt tilalmaztatik. — Egyébb eránt pedig a felsőbbi, és valamint a tanuló Ifjúság boldogságát, ugy a köz bátorságot is tárgyazó kegyel14 U. a. 25—27. 143