Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában
még a főúri körökben is az alárendelt helyzetbe került honi nyelv általános kiterjesztése érdekében. 12 A tanítóképzés ügyének megvitatására már a negyedik ülésen került sor és a kérdés fontosságára való tekintettel a megbeszélések igen részletesen foglalkoztak a megvalósítandó tervekkel. A köznevelésnek ez a területe ugyanis eléggé elhanyagolt képet mutatott a 30-as évek elején, holott nemzeti szempontból korántsem volt közömbös, hogy az alsófokú városi, valamint a falusi iskolák padjaiban felserdülő fiatalok ezrei milyen felkészültséggel és morális alappal rendelkező oktatóktól nyerik elemi szakismereteiket, jellemformálásukat. Az Országos Kiküldöttség munkálatában elismerte ezeket a hiányosságokat, sőt hangsúlyozta a tanítás módja egyformaságának szükségességét, de nem jelölte meg a követendő utat, mely az új nevelői kar kiképzését biztosítaná. A győri bizottság ezért „a közjóra törekedő buzgóságától vezéreltetvén, mely a köznép neveltetésének, s taníthatásának jobbítása által volna leginkább eszközlendő", az alábbi javaslatot foglaltatta jegyzőkönyvébe: A nagyobb városok kiemelt nemzeti iskoláiban (Scholae Primariae) tankerületenkint régebben már működtek bizonyos mesterképző tanfolyamok, úgynevezett Praeparandiák, melyek egy-egy ügyesebb, vagy tapasztaltabb tanító vezetése mellett lehetőséget nyújtottak az oktatás módjának az elsajátítására. Néhány esztendővel korábban azonban felsőbb rendeletre, de nyílván gazdálkodási megszorításokból kifolyólag megszűntek ezek a kurzusok, mivel az iskolamesterek képzésével foglalkozó tanerők nem kapták meg a fáradozásukért járó jutalombéreket. Önként vetődik fel tehát a megoldás, hogy addig is, amíg egy országos jellegű intézet nem látja el külön az idevágó feladatokat, az említett Praeparandiákat kellene felújítani, természetesen csak a kijelölt főbb nemzeti iskolák keretében. A tanítói pályára készülő növendékek ezekben esetleg fél év alatt is annyira begyakorolhatnák magukat hivatásukba, hogy megállnák helyüket bármelyik falusi, vagy alsófokú városi iskolában. Alkalmaztatásuk előtt azonban természetesen próbatételt kellene tenniök, hogy beigazolják elméleti és gyakorlati rátermettségüket. 13 A köznevelés és oktatás színvonalát egyébként a Részes Választmány minden úton-módon emelni kívánta s e szándékát még a legaprólékosabb kérdések tárgyalása során is kifejezésre juttatta. így pl. az iskolai vizsgák nyilvánosságával kapcsolatosan — a tanítók és diákok szorgalmának ösztönzése céljából — kötelezően akarta elrendeltetni a városi, vagy helységbeli elöljáróságok személyes megjelenését. Éppúgy nem hagyhatta észrevétel nélkül az országos tervezetnek azt a tételét sem, amely az iskolai könyvek készítését illetően a régi eljárást találta megfelelőnek. Az ellen nem volt kifogása, hogy az egyes tantárgyak anyagának kidolgozására továbbra is tudós hazafiak kapjanak megbízást, de feltétlenül szükségesnek vélte az elkészült munkáknak kinyomtatásuk előtt történő revideálását, mégpedig olyan szakavatott bizottság által, melynek tagjai a pedagógia minden ágazatában otthonosak és huzamosabb gyakorlattal is rendelkeznek. A nemzeti iskolák igazgatásának és felügyeletének kérdésében az újabb Országos Kiküldöttség szinte egy véleményen volt az 1790/91. évi elaborátum határozataival, ami annyit jelentett, hogy a tankerületi, főigazgatóságok alá 12 Móhl Adolf, Győregyházmegyei jeles papok. (Győr. 1933) 211. 13 GYÁL R. V. Jkve. 20—22. 142
