Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában

az idősebb oktatók érdekében foglaltak állást a tagok azáltal is, hogy az illetmények lépcsőzetes (öt évenkinti) emelkedését akarták megvalósítani, valamint a kiöregedett, vagy munkaképtelenné vált nevelők nyugalombére kérdésében már 20 évi szolgálat után a teljes zsold kétharmadát követelték az országos operátum ötven százalékával szemben. Költségkímélési indokból a központi bizottság az államvagyonból fenntartott gimnáziumok számát is le akarta csökkenteni. Ez a szándék ugyan közvetlenül nem érintette volna a vármegyét — miután a győri tankerületben ilyen állami jellegű intézet nem működött —, de a köznevelés érdekében a választmány ezen a vonalon sem mutatott engedékenységet, sőt azt javasolta, hogy a létező néhány gimnáziumot nem megszüntetni, hanem fejleszteni kellene és arányosabban szétosztani az ország területén. A nemzeti iskolákkal egybekötött gimnáziumokat pedig nagyobb anyagi támogatásban kellene részesíteni, hogy hivatásbeli kötelezettségeiknek zavartalanul eleget tudjanak tenni.

10 A tárgyalások harmadik ülésszakán az idegen ajkú, elsősorban német anyanyelvű falvak iskolamestereinek kérdése került napirendre. Az Országos Kiküldöttség ezzel kapcsolatosan csupán azt kívánta, hogy magyarul beszélő tanerők működjenek az ilyen intézetekben. A Részes Választmány viszont azon a véleményen volt, hogy a magyar nyelv tudása nem elégséges, hanem kifejezetten hazai születésű tanítókat kell alkalmazni, mivel csak tőlük várható a magyar szónak igazi ügybuzgalommal történő oktatása és megkedveltetése. — A nemzeti szellemű nevelés előfeltételeinek megteremtésére irányuló törekvések egyébként jellemzői ennek a korszaknak és a Habsburg elnyomatás évtizedeiben ez az irányzat valóban a polgári átalakulás és vele párhuzamosan az általános haladás céljait szolgálta. A történeti igazság kedvéért azonban már itt megjegyzem, hogy a magyar reformmozgalom közoktatási politikájának ez a vonalvezetése, mely a magyarosítás kérdését szinte kizárólag az iskolákon keresztül akarta végrehajtani, az uralkodó osztályok szándékainak, mindenekelőtt az erők szétforgácsolódásának kedvezett és végeredményben akarva-akaratlanul is elősegítette a belső nemzeti ellentétek további kiéleződését. A magyar grammatika tanításának problémája ugyancsak hasonló vitákat eredményezett, mert amíg a központi tervezet csak a nemzeti iskolák 3. osztályától kezdve vélte szükségesnek bevezetését, a Győrött tanácskozó testület javaslatában ahhoz a postulatumhoz ragaszkodott, hogy „az már az első osztályban, a kisdedek elméjökhez alkalmaztatott foglalatban előterjesztessék, a másodikban és harmadikban pedig lépcsőnkint való bővebb kitérjeszkedéssel s hazai nyelven úgy tanittassék, hogy nevendékeink ... a magyar nyelv grammatikáját már a nemzeti iskolákban . .. egészen elvégezzék."

11 Különösen Dresmitzer József tankerületi főigazgató, a Részes Választmány elnöke kardoskodott a döntés ilyen értelmű megszövegezése mellett, pedig köztudomású volt, hogy németajkú szülőktől származott és egész környezete, feletteseivel együtt, a bécsi udvar szolgálatkész híveiből tevődött össze. Bár az előzmények után csak ilyen magatartást lehetett várni az elnök személyétől, hiszen ő volt az, aki az 1825. évi országgyűlésen elsőnek követelte az ellatinosodott középiskolákban a magyar nyelv tanítását (egyelőre legalábbis két tantárgyra vonatkozólag) és a reformmozgalom igazi célkitűzéseit magáévá téve, szívvel-lélekkel harcolt 10 GYÁL R. V. Jkve. 14. 11 U. a. 18. 141