Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában

A REFORMKOR ELEJI GYŐR MEGYE A HALADÓ SZELLEMŰ KÖZNEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN Az 1830-as évek küszöbén a polgárosodás felé tartó irányzat erősödését jelentette az a tény, hogy a rendiség konzervatív elemeinek minden mesterkedése ellenére is fokozatosan új eszmei tartalommal bővült a vármegyék ellenzéki mozgalma. A nemzeti önállóság kivívását célzó törekvések, valamint a nyelvterjesztés érdekében folytatott harcok mellett ugyanis egyre több olyan probléma került az országgyűlési viták homlokterébe, amelyek ugyan már jóval régebben felvetődtek, de átfogó megoldásuk egyes hatalmi erőtényezők befolyása következtében ismételten meghiúsult. Ide sorolhatók többek között a nevelésüggyel kapcsolatos kérdések is, mivel a Mária Terézia által kiadott Ratio educationis (1777.) gyakorlati átültetése, majd a jozefinista vonalvezetés szerinti alkalmazása után, — az időközben eltelt négy évtized folyamán — vajmi kevés előrehaladás volt észlelhető ezen a területen. Inkább csak a nyelvmozgalom síkján történtek érdemleges kezdeményezések s ezek sikerében Győr megyének is jelentős része volt. Már az 1825. évi pozsonyi diétára szóló követi utasítás idevonatkozó kitétele („a magyar nyelv általános használata bevezettessék!")

1 is arra mutatott, hogy a generalis congregatio nem hajlandó engedni ezzel kapcsolatos álláspontjából. De a megye által kiküldött követek — Bezerédy Ignác másodalispán és Kolosváry Miklós táblabíró — személye is biztosítékot nyújtott a bátor kiállást illetően, hiszen mindkettő közismert volt hazafias magatartásáról és mindenféle honi reform iránti lelkesedéséről. Főleg az utóbbi hallatta ismételten szavát a kerületi üléseken, úgyszintén az országgyűlés plénumában, valahányszor napirendre került a magyar nyelv sokat vitatott kérdése. A tárgyalásokról készített naplók számos helyen idézik kijelentéseit, melyek nemegyszer igen merész hangúak voltak. így pl. tőle származik a mondás : „magyar katonát csak magyar nyelven lehet vitézségre ébreszteni",

2 továbbá a polémiák hevében elhangzott következő fejtegetése: „ ... akinek mind egy, akár magyarul, akár más nyelven beszéljen, az nem szereti a magyart, aki pedig a magyar nyelvet elő nem mozdittani, vagy inkább akadályoztatni akarja, az ellensége!"

3 Az 1830. évi VIII. törvénycikk ezeknek a küzdelmeknek az eredményeként látott napvilágot s bár lényegében csak annyit mondott ki, hogy az állami hivatalnokok tudjanak magyarul beszélni, érvénybe lépésével fokozatosan a megyei és városi hatóságok is bevezették a közigazgatásban a nemzeti nyelv haszná1 GYÁL Győr megye közgyűlési jegyzőkönyve. 919/1825. 2 Diarium Comitiorum Regni Hungáriáé. (Pozsony. 1825/27) II. köt. 600. 3 U. a. II. köt. 618. 136