Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában

latát. Nagy vívmányok voltak ezek, ha figyelembe vesszük, hogy az államnyelv kérdésében milyen nagy nyomás alatt állott az ország a bécsi kormányzat részéről. Az elért sikerek észrevehetően emelték a közhangulatot és akarvaakaratlanul is előkészítették a talajt a polgári világnézetű társadalmi rétegek nevelésére, bár az iskolaügy terén mutatkozó visszás állapotok gátlólag hatottak az ilyen irányú lehetőségek kiaknázásában. Igen sovány eredménynek számított ugyanis az a körülmény, hogy 1790 óta a honi nyelvnek a latin rendszerű középiskolákban egyszerű tantárgyként való oktatásán kívül jóformán alig tudott a magyarság előrehaladást kierőszakolni. Ez a nagyfokú elmaradottság, — mely egyébként más területeken is hasonlóképpen jelentkezett — keserű ráeszmélést váltott ki az ifjúság jövőjéért aggódó igaz hazafiakban, de ugyanakkor gondolkodásra késztette a feudális nézetektől átitatott nemességnek mereven elzárkózó köreit is. A nemzettéválás öntudat alatt megindult folyamatát már nehezen lehetett megállítani s ezért az udvar sugallatára a nádor is időszerűnek vélte, hogy a már annyiszor megvitatott rendszeres bizottsági munkálatokat — megfelelő átdolgozás után — ismét az országgyűlés napirendjére tűzze. Ez az elhatározás tulajdonképpen az 1790/91. évi diéta által kiküldött országos bizottságok (szám szerint kilenc) felújítását jelentette, amelyek a legfontosabb sérelmek — többek között a tudományosodás és köznevelés — tárgyában készítették el javaslataikat. Győr megye alispánja 1831. január hó 20-án közölte a közgyűlés tagjaival a reménytkeltő hírt és mindjárt felkérte a jelenlevőket, hogy a nyomtatásban megküldött régebbi operátumoknak áttanulmányozása és korszerű módosítása végett alakítsák meg a küldöttséget, amely azután három albizottságra (subdeputációra) oszolva fogja majd letárgyalni a hatáskörébe eső kérdéseket.

4 A munka csakhamar meg is indult, a tárgyalások lefolytatására a vármegye új székházában álltak rendelkezésre a szükséges helyiségek. Az ülések során azonban, már kezdeti szakaszukban kiderült, hogy a két-három tárgycsoporttal megterhelt albizottságok nem tudnak majd megbirkózni a rájuk háruló feladatokkal. Fokozott mértékben vonatkozott ez a 3. számú subdeputáció munkatervére, amely a „res litteraria" mellett a kereskedelmi, bányászati és egyházi ügyek kidolgozását is magában foglalta.

5 A munkaütem meggyorsítása érdekében ezért egy-egy reszortkérdés behatóbb kiértékelését és tételenkint való észrevételezését úgynevezett „Részes Választmány ok"-ra bízták. Ily módon kapott külön választmányt a „Köznevelés és Tanítás" problémája is, mely együttes jan. 24-én Dresmitzer József tankerületi főigazgató elnöklésével megkezdte tárgyalásait. A tagok összetétele a következő volt: 1 akadémiai aligazgató, 1 gimnáziumi igazgató, 3 táblabíró, 2 evangélikus és 2 református prédikátor, 1 kir. oktató és 1 jegyzőkönyvvezető. A tagság osztályhelyzetéből azt lehetne következtetni, hogy a régebbi operátumok alapján összeállított új országos bizottsági törvénytervezet érdemi felülvizsgálata és véleményezése ezúttal sem tudott rést ütni a konzervatívizmus szilárd bástyáján. Ezzel szemben meglepő eredményként kell elkönyvelni, hogy ez a választmány — részben persze Bezerédy Ignác első alispán intenciójára — a haladó szellemű állásfoglalások olyan sorozatát vetette papírra, amely még a rendiség legszabadabb elvű köreit is meglepte. — De mielőtt rátérnék az egyes ülések anya4 GYÁL Győr megye közgyűlési jegyzőkönyve. 69/1831. 5 U. a. 72/1831. 137