Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
elején minden bizonnyal még számos molnármester élt céhen kívül. A megye ezzel a rendeletével tehát arra kötelezte a győr-szigeti molnárcéhet, hogy a megye összes molnárait vegye fel tagjai közé. A megye intézkedése beavatkozást jelentett a céh tagfelvételi jogába. A megye erélyes hangú utasításának — a taglétszám alakulását véve figyelembe — nagy eredménye nem lehetett. Továbbra is sokan megmaradtak céhen kívüli állapotukban, mások pedig — különösen a megye északi részén lakók — a som or j ai céhbe álltak be. A győr-szigeti molnárcéhnek az 1748. évben 74 tagja volt. Ez a szám 1749-ben 85-re emelkedett, de 1750-ben 70-re csökkent. Ennek oka abban keresendő, hogy a megye területén élő molnármesterek a céh székhelyétől távol, nagy területen szétszóródva éltek. A céh így a tagokat nem tudta összefogni, ellenőrizni. A tagok viszont ügyes-bajos dolgaikkal nehezen jutottak el a céh székhelyére. A taglétszám csökkenésének az oka tehát csak az lehetett, hogy a megye északi vidékén dolgozó molnárok a távoleső győr-szigeti céhből kiléptek és követve társaikat, a hozzájuk közelebb eső és így könnyebben megközelíthető somorjai (Pozsony megye) céhbe tömörültek. 25 A szigeti és újvárosi molnárok továbbra is békességben megfértek egymás mellett. Ha mindkét céhet érintő fontos dologban kellett határozni, még gyűléseiket is közösen tartották. A győr-szigeti céh gönyüi tagjai azonban az őrleni való és a jobb megélhetés miatt szinte állandó, évtizedes harcot vívtak győrszigeti és újvárosi társaikkal. Az őrlés rendje körüli vita és a visszaélések még 30 év múlva sem szűntek meg, sőt egyre nagyobb méreteket öltöttek. A békesség helyreállítása céljából az érdekeltek saját földesuraik elé terjesztették panaszaikat, tőlük várva azok orvoslását. A gönyüi uraság, a győri püspök és Győr város tanácsának kiküldöttei a panaszok kivizsgálása céljából Gönyün összeültek és 1758. április hó 6-án a következő határozatokat hozták: A gönyüi Dunán Eszterházy József gróf a malomtartó. A Gönyün lakó molnárok közül egyesek a Győr "városi, mások a győr-szigeti céhnek a tagja. Panaszaikat ennek megfelelően terjesztették az illetékes uraság elé, holott azok orvoslása a gönyüi földesúr joga. A továbbiakban megengedte, hogy a gönyüi határban bármelyik céhbeli mester, minden megkülönböztetés nélkül, szabadon tarthat malmot. Mindenkinek szabadságot adott arra, hogy mesterségét képességeinek megfelelően folytassa. Bármelyik molnár letelepedhet a községben és házat is építhet magának. Ezek azonban jobbágyi kötelesség alá vétessenek, akár rövidebb, akár hosszabb ideig laknak ott. A szegbért és lakócenzust az alku szerint mindaddig fizetni kell, amíg a malom a földesúr vizén és határában áll. A szigeti és győri mesterek a gabonát lehozhatják Gönyüre, s a lisztet visszaszállíthatják Győrbe. Megszűnik a régebbi egyezség alapján bevezetett sorőrlés. Ha azonban valamelyik molnárnak elegendő őrleni valója van és azonfelül valamelyik ismerőse még gabonát vinne hozzá, az ilyen gabonát már nem szabad átvenni, hanem annak a molnárnak kell adni, akinek a malma üresen áll. Kivétel, ha az őrlető inkább várakozik, mintsem gabonáját másnak adja. Az uraság az „igazságszolgáltatásra alkalmas" inspektort és malombírót rendelt ki. A malombírónak esküt kellett tenni. Köteles volt gyakran, de különösen a fő őrlési időszakban hetenként a gönyüi malmoknál megjelenni. Ellenőriznie kellett az őrlés jóságát, a liszt minőségét, nemcsak a malmokban, hanem 25 Uo. 106
