Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Kozák Károly: Adatok a győri Püspökvár középkori történetéhez
XV. század közepe táján kapta az árok a belső támpilléres falakat, s ekkor alakították ki az Aginelli alaprajzon látható gótikus jelleget mutató várrendszert. Ekkor, vagy nem sokkal később helyezték el a pincék előbb említett, egyforma, gótikus kő ajtókereteit, amelyek azt bizonyítják, hogy a Püspökvár északi szárnyában — az általunk feltételezett lakótornyon belül is — építkezések folytak. Az említett „nagyméretű" pincét azonban nem ebben az időben, hanem később építették, amikor az árkot, falszorost feltöltötték a XVI. század közepe táján. Pfannl Jenő idézett munkájában írja, hogy ez a falszoros teljesen alá volt pincézve, s minden bizonnyal kaszárnyául és raktárul szolgált. Helyesen azonosítja ezeket a pincéket azokkal, amelyekről egy 1561-es biztosi jegyzőkönyv azt írja, hogy a régi vár területén levő nagy pincéket nem jól építették, s javításukhoz 300 forint szükséges. A nagyméretű pince északi falában említett kapuról azt írja, hogy egyes feljegyzések szerint itt hozták be a bort a várba, de körülzárás, ostrom esetén utánpótlás és menekülés céljaira is szolgált. Fontos, de egyben sebezhető pontja volt a várnak, mert mint az említett jegyzőkönyvből kitűnik, árulás veszélyét rejtette magában. 30 Ebből arra következtetünk, hogy ebben az időben már áttörték a folyosóval a D. és a nagy pincék közti vastag falat, amely véleményünk szerint magában rejti a feltételezett lakótorony keleti falát. Ezen a folyosón keresztül az árulók könnyen a várba vezethették volna az ellenséget. Ebben az időben még nem készült el a régi vár körüli fülesbástya és a szintet még nem töltötték fel, mert az esetben már nem féltek volna az árulás veszélyétől, ugyanis a feltöltés után a régi kapu fölött — amelyen át a nagy pincébe juthattak volna — több méteres földréteg zárta el a bejutás lehetőségét. Ezek után térjünk vissza a C. jelzésű pincébe, amelynek nyugati falában egy gótikus, vállköves ajtót helyeztek el a XV. század második felében. Az ajtó keretkövét később — minden bizonnyal a XVIII—XIX században — erősen megcsonkították. Ezen az ajtón keresztül egy szabálytalan alaprajzú helyiségbe (H) jutunk. Az ajtóval szemben, a ferde irányban futó fal felső részén levő kis ablakon keresztül a Püspökkert Rába felé eső részére tekinthetünk. Ez már az északi szárny nyugati vége, amelyet a XV. században építettek a lakótorony nyugati végéhez. Elárulja ezt az a tény is, hogy az eddig tárgyalt helyiségek tengelyére sem nem merőleges, sem nem párhuzamos. Eredetileg itt egy nagyobb, megközelítőleg észak-déli hossztengelyű helyiséget alakítottak ki, amelyet aztán a XVIII—XIX. században megosztottak. Ezt a feltevést bizonyítják a H. jelzésű helyiség déli falába másodlagosan beépített barokk ablak, vagy ajtó keretkövei. A C. jelzésű pince északkeleti sarkánál kis ajtónyílás van. Ezen keresztül egy keskeny folyosóba jutunk, amelynek szürkészöld, kváderkövekből épített falai azonnal elárulják, hogy ez egy más kor emléke, mint amiket eddig láttunk. Két lépcső után pihenő következik (—2,05 m), majd a lépcsőfolyosó derékszögben kelet felé fordul és meredeken lefelé tart. Ez az úgynevezett „menekülő folyosó", amely nem más, mint a XIII. században épült püspöki lakótorony falba épített feljárata. Ez a szerkezeti megoldás hazánkban a XIII. századra jellemző. 31 Gyakran alkalmaztak országszerte hasonló falba épített lépcsőket lakótornyoknál 30. Pfannl i. m. 269—70. A közölt rajzok (8. és 16. kép) az O. M. F. Tervtárában levő, valamint Pfannl munkájában közölt felméréseknek saját felmérésemmel való kiegészítése alapján készültek. Egyes méretek a jelenleg folyó feltárás és felmérés során módosulnak majd. 31. Kozák K., Jelentés a celldömölki, középkori bencés apátsági templom feltárásáról. AÉ (1961) 116—121. 4:i
