Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Czigány Béla: A győri papír szükségpénzek a Tanácsköztársaság idején

ták pénz helyett, mert az összegyűjtött csekkeket a kiállító pénzintézet bármikor beváltotta nagyobb címletű bankjegyekre. A piacokon árusító falusiak azonban nem fogadták el a csekkeket. Nem akarták idejüket a beváltással eltölteni, másrészt árujokat csakis kékpénzért voltak hajlandók eladni. Ezek a kényszerhelyzetben kibocsájtott csekkek azonnali beváltás helyett rövidebb vagy hoszszabb ideig forgalomban maradtak, ezáltal bankjegyekké váltak. Forgalmuk azonban nehézkes volt, mert tetszésszerinti összegekről szóltak. A bankjegyhiány akadályozta a kereskedők árubeszerzését is. Előnyös helyzetben voltak azok a kereskedők, akiknek valamelyik pénzintézetnél folyószámlájuk vagy betétjük volt. Ugyanis a pénzügyi népbiztosság 10. sz. rendelete értelmében „ ... az 500 koronát meghaladó tartozásokat az adós nem köteles a hitelező kezeihez lefizetni, hanem joga van a tartozás összegét a saját folyószámlájáról vagy bankbetétjéből a hitelező folyószámlájára vagy bankbetétje javára átutalni ..." A betéttel vagy folyószámlával nem rendelkező üzletfeleknek pedig készpénz helyett „utalványokkal" fizettek, melyekre a megjelölt pénzintézet fizette ki a feltüntetett összeget.

5 Az egyre növekvő aprópénzhiány súlyos gondot okozott a direktóriumnak is. A bajok felszámolásának útját keresve első lépésként a napilapok útján arról értesítették a közönséget, hogy május hó 4-én, vasárnap délelőtt 9—11 óráig az összes pénzintézetek nyitva lesznek azért, hogy ezalatt 200 koronásaikat 25 koronásokra válthassák fel. Mindenki csak a legszükségesebb mértékig váltsa fel 200 koronásait, mert a pénzintézetek még nem rendelkeznek elegendő 25 koronás bankjegyekkel. Megemlítik továbbá, hogy az aprópénzhiányon a közönség fegyelme segíthet azzal, ha senki sem halmozza fel a kisebb bankjegyeket. Ha pedig valakit aprópénzhalmazáson érnek, afölött a forradalmi törvényszék fog ítélkezni.

6 A direktórium intézkedése pillanatnyi enyhülést hozott ugyan, de a kisbankjegyek hiányát nem szüntette meg. Tovább kellett keresni a kivezető utat, mert a piaci forgalomban és a kereskedelemben valóságos „veszedelmet jelentett" már az aprópénzhiány. Tudták, hogy „aprópénzhiány voltaképpen nincsen, mert ezt mesterségesen idézik elő azok, akik a kisebb bankjegyeket eldugdossák és nem akarják a kezükből kiadni". Tisztán látták azt is, hogy más városok is küzdenek ezzel a bajjal, de talán sehol sem mérgesedett el a baj annyira, mint éppen Győrött és a megyében. A direktórium tehát olyan átmeneti intézkedés megtételét látta szükségesnek, amellyel az egész országot érintő szocialista pénzrendszer megszületéséig az aprópénzhiány helyben megszüntethető lesz. Ennek érdekében valószínű már április hó végén tárgyalások kezdődtek a direktórium és a helyi pénzintézetek megbízottai között. A pénzintézetek csekkekkel kapcsolatos szükségintézkedései már ismeretesek voltak. A megbeszéléseken tehát a gyakorlatnak legmegfelelőbb megoldást kellett megtalálni. Meg is egyeztek, hogy ezután nem tetszés szerinti összegről kiállított, hanem 5, 10, 20, 50 és 100 koronás csekklapokat hoznak forgalomba,

7 amelyekkel napokon belül enyhíteni lehet a kisbankjegyhiányt és a váltási nehézségeket. Ugyanekkor egyes 5 Kőmives József 74 éves győri lakos, ny. nyomdai gépmester szíves közlése. — GyU. 1919. április 12. 6 Testvériség. 1919. május 4. 7 Uo. május 7. A közönség csekknek nevezett bármilyen formában megjelent pénzt helyettesítő eszközt. Ez az elnevezés olyannyira elterjedt volt, hogy a később kibocsátott pénztárjegyeket hivatalosan is csekklapoknak nevezték. A pénztárjegy 14 Arrabona 209