Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

különösen a vörös sapkás liccaiak, csúnya rabló had, azon felül a szeresánok, vörös köpenyeggel és sapkával, kis pisztollyal és nagy késsel, melyet handzsárnak neveztek. — Ezen hadsereg követelt a várostól húst, bort, kenyeret, zabot, szénát, fát, ami nekik a táborba szállíttatott és egész éjjel át kocsikon hordatott."

18 A horvátok elvonulása után átmenetileg lélegzethez jutott a lakosság, de csakhamar újabb .mozgalmas napokra virradt a város. Jellasics bánnak Bécs felé visszahúzódó hadát — ha vontatott ütemben is — nyomon követte a Móga parancsnoksága alatt álló magyar sereg s ennek során okt. 7-én Győr alá érkezett, majd a következő reggel tovább indult az ellenség folyamatos üldözésére. Közben más irányból is állandóan érkeztek az erősítések, így 9-én a nógrádi, 11-én a gömöri és 12-én a zempléni honvédek átvonulásáról tesz említést a napló. Sőt másnap Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke is néhány óráig itt tartózkodott, de ebéd után a hajón érkezett vadász-alakulat kísérete mellett, képviselőtársaival együtt moson felé távozott. A hadmozdulatok tehát azt mutatták, hogy a betolakodókkal szemben foganatosított előkészületek tervszerűen haladnak és a leszámolás napja is egyre jobban közeledik. Magyar részről a szándék őszinteségében nem is volt hiba, de a kamarilla cselszövései sorra meghiúsították a Honvédelmi Bizottmány erőfeszítéseit. A Lajta körüli huzavonával Móga tulajdonképpen az udvar bizalmas utasításainak tett eleget s miközben Kossuth toborzó körútja kapcsán Győrbe is ellátogatott („okt. 21-én jött Kossuth este öt órakor, szólottak a harangok, az egész város ki lett világítva"

19

), Latour hadügyminsizter már az ország ellen irányuló általános támadás bevezető intézkedéseit osztogatta a császári seregek parancsnokainak, köztük természetesen Jellasicsnak is, akit a király a magyar földön tartózkodó haderők főparancsnokává nevezett ki. Lukács Sándor hiába folytatta nagy eréllyel a győri nemzetőrök verbuválását és a 39. zászlóalj szervezési munkáját, az osztrák hadvezetés elérkezettnek látta az időt az ellenakció megindítására s erre a legjobb alkalom akkor kínálkozott, amidőn a harmadik lajtai átkelés után a magyar sereg magára maradva, már valóban túlerővel találta magát szemben. A kudarccal végződött schweehati ütközet után (okt. 30.) a kényszerű visszavonulás fejvesztett meneküléssé változott, mely a derekasan helytálló újonc-egységeket is Győr felé sodorta. A napló csak két sorban említi a fejleményeket, de szavaiból így is kiérezhető a vagyonos polgárság köreiben táplált ellenszenv és őszinte káröröm: „Jöttek, szaladtak a győri nemzetőrök vissza a csatából Brück és Pándorfról, nagy reteráda volt!"

20 A vereség a taktikai rövidlátásnak, az érthetetlen késedelmeskedésnek volt a közvetlen következménye, bár az események ilyen fordulatáért a forradalom liberális vezetőit is felelősség terhelte, mert nem ismerték fel teljes nagyságában a bécsi októberi felkelés jelentőségét s mert a törvényes módszereknek „ ... alárendelték a forradalom érdekeit."

21 Nov. 1-én, Móga lemondása után Görgey vette át a feldunai hadtest parancsnokságát. Egyik legfontosabb feladatát abban látta a Honvédelmi Bizottmány, hogy a Windischgraetz fővezérlete alatt előnyomuló császári hadakat — Győrre támaszkodva — lehetőleg feltartóztassa. Nagy volt a készülődés megyeszerte 18 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. okt. 3—4. 19 Uo. Napló. 1848. okt. 21. 20 Uo. Napló. 1848. nov. 1. 21 Spira i. m. 303. 22 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. nov. 8. 130