Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében
és a sáncolási munkálatok irányításában Lukács Sándor fáradhatatlannak bizonyult. De hasonlóképpen járt el a táborozások terén is, mivel minden útonmódon a maximumra akarta emelni Görgey seregének létszámát. A burzsoá rétegek nem tetszése érthető volt, hiszen az ellenállást célzó intézkedések és lépések nemcsak keresztezték, hanem alapjukban rendítették meg spekulatív elgondolásaikat. Beállítottságukat pedig jellemzően tükrözteti vissza az a néhány sor, amit a krónikás e napok egyikén feljegyzett: „Mosonyból minden jószágot elvisznek Komáromba a kormány számára,... búsulnak szegény kereskedők, semmi jószáguk sem marad, fele árát kifizetik, felét pedig nyolc hét után; üres lesz Mosony, mit esznek szegény bécsiek .. .?!" 22 A sajnálkozás tehát elsősorban az osztrák főváros felé szállt, melynek üzleti köreivel, tőzsdéjével és piacával a legszorosabb kapcsolatban álltak s amelynek politikai vonalvezetését tartották a maguk számára a legcélravezetőbbnek. Még fájdalmasabban hatott azonban az a tény, hogy a háborús állapot miatt teljesen megbénult a kereskedelem és már két hónapja egyetlen vásárt sem tartottak a bécsi Marktplatzon. A Magyarország ellen tervezett összpontosított támadás — közbejött akadályok folytán — szerencsére nem valósult meg a kívánt időben s így a Moson előtti hadállások kiépítésére nyíló alkalom mellett a Honvédelmi Bizottmány is megtehette a szükséges intézkedéseket a szabadságharc eredményes megszervezésére. Az előkészületek során egymás után alakultak a honvédzászlóaljak és a nép határtalan lelkesedésével számos esetben sikerült a felmerült anyagi, vagy egyéb természetű nehézségeket áthidalni. A legnagyobb gondot a fegyverzetben mutatkozó hiányosságok okozták, ezért a vármegyék — köztük Győr is — felhívást kaptak, hogy a tárházaikban őrzött (esetleg még a francia háború idejéből visszamaradt) fegyvereket sürgősen szolgáltassák be. Kossuthnak ezenkívül arra is volt gondja, hogy a hazai lőpor-, illetve fegyvergyártás a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával mihamarabb meginduljon, mivel a forradalom növekvő katonai igényeit csak ilyen módon lehetett legalább megközelítően kielégíteni. November utolsó napjaiban már egyre érkeztek a hadianyag-utánpótlások, de állandóan özönlöttek az újabb alakulatok is Görgey tábora felé, minek következtében Győrött szinte megszakítás nélkül folytak a beszállásolások. A napló vezetője 29-én az alábbiakat írja: „...morogtak az emberek, nem akart senki katonát befogadni, majd négy nap tartott a kvártélyozás, most várjuk a katonákat, mondják, hogy tizenhatezer jönne Győrbe, tele van most is az egész város katonával." 23 Az idő valóban sürgetett és az események gyors cselekvést követeltek minden vonalon. V. Ferdinánd lemondása és Ferenc József trónra lépése nyilvánvaló politikai sakkhúzás volt, amelynek hátterét s várható kihatásait a magyar kormányzat eléggé világosan látta. Az új uralkodó a kamarilla álláspontja szerint nem vett részt a 48-as törvények szentesítésében, tehát akaratát, cselekvési szabadságát sem befolyásolhatják. Az országgyűlési döntések és a Honvédelmi Bizottmány által foganatosított ellenrendszabályok azonban nem tudták megakadályozni az udvar által már jóelőre kidolgozott stratégiai terv részleteinek következetes végrehajtását. Éppen azon a napon, amikor Győrött a Vigadó nagytermében zászlószentelést tartottak a helyi honvédalakulatok, 24 Win23 Uo. Napló. 1848. nov. 29. 24 Uo. Napló. 1848. dec. 13. 131
