Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása

az országgyűlési sérelmek kidolgozására,

37 majd kimondották a közgyűlés egyhangú döntését arra vonatkozólag, hogy a hivatalos érintkezésben ismét a latin nyelv használata legyen kötelező.

38 A diétára való felkészülés jegyében állt különben az egész ország. A negyedszázados hosszú szünet folytán a megtárgyalásra váró kérdések halmaza foglalkoztatta a nemesség köreit. De az egyik legfontosabb és törvényes szabályozásL sürgető probléma a jobbágyviszony végleges rendezése volt. A kiváltságos osztály további sorsa és anyagi jóléte szempontjából döntő jelentőségű volt e kérdésnek reá nézve előnyös megoldása. A gyakran elhangzott megnyilatkozásokból legalább is erre lehetett következtetni. De nem is alaptalanul. Míg a jozefinizmus idejében a közös elnyomással szemben a magyarság különféle rétegei szorosabbá kovácsolódtak egymáshoz, a császártól való szabadulás tudata hirtelen hangulatváltozást idézett elő a nemesség soraiban. Egyre hangsúlyozták ugyan, hogy a jobbágy úrbéri helyzetét és adómentességét az országgyűlésnek kell szabályoznia, a gyakorlati megvalósítás módozatairól mégis mélyen hallgattak. Minden jel arra mutatott, — s ezt az események később igazolták — hogy a felvilágosultság szelleme még mindig nem hatotta át kellően a rendiség lelkületét s üres frázisoktól eltekintve, végeredményben ismét csak vissza kívánt térni a régi állapotokhoz. A nemzeti jelleg kidomborításával a megcsorbított évszázados kiváltságoknak akartak újból teljes érvényt szerezni. Kétségtelen, hogy a rendi vármegyék ellenállási mozgalma s ezzel párhuzamosan a köznemesség állandó gáncsoskodása határt szabott II. József alkotmányellenes reform-tevékenységének és ezáltal megakadályozta egyúttal az udvar beolvasztó politikájának további elfajulását. De mindebben a magyar nép legszélesebb rétegeinek is nagyrésze volt. A súlyos terheket jelentő újítások, reform-intézkedések ugyanis a védelmet kereső és hiszékeny jobbágytömegeket is inkább a nemzeti összefogás szárnyai alá sodorták s így a korábban széthúzó elemek tömörülése tudta csak eredményesen meghiúsítani a Bécsből sugalmazott, veszélyes tervek megvalósítását. Ilyen szemszögből vizsgálva a fejleményeket, ezt a közös érdeksíkra való terelődést határozottan a jozefinizmus ,,javára" kell írnunk, bár közismert, hogy célkitűzéseiben éppen az ellenkező hatást kívánta volna elérni. Hasonló viszahatást eredményezett a rendszernek az a kényszeredett engedékenysége, amely a rendiség újbóli túlsúlyra jutását segítette elő, mert az ennek nyomán kialakult kihívó magatartás erőszakolta ki a félig felszabadított parasztság öntudatra ébredését. Nyíltan ugyan nem igen merészelt fellépni, de névtelen röpirataival s tiltakozásaival országszerte hangulatot tudott kelteni a maga igaz ügye mellett. A felvidéki megmozdulások gócpontjaiból még a Kisalföldre, s így Győr megyébe is eljutottak azok a manifesztumok,

39 amelyek gátlás nélkül tolmácsolták a pórnép mélységes elkeseredését és a korábbi császári reformokkal biztosított engedményekhez való görcsös ragaszkodását. S bár az előzetes megyegyűlések, valamint a diplomatikusan megszövegezett követi utasítások — Győr vármegyében is — azt célozták, hogy a földesúri önkény igája legyen ismét a jobbágyság osztályrésze, a parasztságnak ez a szer37 GyÁL, Győr m. közgy. jkv. 9401790. 38 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 1126/1790. 39 GyÁL., Győr m. „Mindenféle iratok". A. XXVII. 6-8. C4