Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)
Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása
s a rend lassanként mindenfelé helyre állt. Igaz, hogy csak átmenetileg, mert az elégedetlenség tovább fokozódott, főleg azután, hogy II. József a kancellária útján bejelentette hirhedt nyelvrendeletét, mely a német nyelvet tette a hivatalokban kötelezővé. Újabb lépését azzal indokolta, hogy a magyar nyelv nem eléggé fejlett, mit a latin széleskörű használata is bizonyít. A nemzetet olyan nyelven kormányozzák és ítélik, melyet jó része meg sem ért, eltekintve attól, hogy a művelt népeknél már régen megszűnt a latin nyelvnek a közügyekben való használata. Hivatalos nyelvnek csak a német választható, miután a monarchia katonai és politikai ügyvitelében is ez az előírás. A francia, angol és orosz példa világosan mutatja, milyen nagy hasznára van az államnak, ha területén csak egy nyelvet alkalmaz a hivatali érintkezésben. De a vármegyék felháborodott rendi köreit, főleg a köznemességet nem tudták elnémítani ezek a hangzatos szólások. Győr megye közgyűlése ismételten kifejtette álláspontját a nyelvrendelettel szemben és következetesen síkra szállt felirataiban a régi állapot fenntartása, vagyis a latin nyelv meghagyása mellett. A kancellária azonban, felsőbb utasításra, nem engedett. Közölte a vármegyével, hogy a császári kézirat csupán a hivatalos nyelvet változtatja meg, — a nép nyelvét érintetlenül hagyja — s egyben elrendelte a szükséges intézkedések végrehajtását. 7 Ilyképpen a nemesség sem tehetett mást, minthogy kénytelen-kelletlen fejet hajtott az uralkodó megmásíthatatlan akarata előtt, bár attól tartott, hogy újabb engedménye csak bátorítást ad a további reformokra. Nem is tévedett, mert a német nyelvnek a hivatalos életben való meghonosítása igen kedvező alapot nyújtott a vármegyei rendszer, de az egész közigazgatás gyökeres megváltoztatására. A rendi alkotmány főbástyáját jelentő megyéket a császár úgyis rossz szemmel nézte már uralkodásának kezdete óta. Az újításokkal szembehelyezkedő és állandó ellenzékbe vonult rendi vármegye hatalmi befolyását meg kellett nyirbálnia, hogy távolabbi politikai célkitűzéseit meg tudja valósítani. A különféle tervek és elgondolások hírét még a főispánok is gyanakodva fogadták, s mind gyakrabban fordultak elő olyan esetek, melyek során Bécsnek rá kellett eszmélnie arra, hogy a parancsok végrehajtásában még az ő támogatásukra sem számíthat. Zichy Károly gr. Győr megyei főispán ezért be sem várta a nagy átszervezési hullámot, inkább önként lemondott hivataláról, hiszen biztosra vehette e tisztségről való leváltását. Az 1785. év első negyedében már valóban készen állt a közigazgatás átszervezésének átfogó terve. A régi megyei tagoltság helyett a császár 10 kerületre osztatta fel az ország területét és mindegyiknek élére egy-egy királyi biztost helyezett. Győr vármegye a vele szomszédos Mosón, Sopron, Veszprém, valamint Vas és Esztergom megyékkel került össze s az új közigazgatási egységnek Győr lett a székhelye. A kerület vezetésével gr. Győry Ferencet 8 bízta meg az uralkodó, aki már korábban is bizalmi embere volt az udvarnak. Hivatalba lépésüket megelőzően a biztosok megkapták a kellő utasításokat a helytartótanácstól. Ezek szerint az új tisztség viselője a főispán hatáskörét veszi át, tehát vezeti kerületének polgári és pénzügyi igazgatását, gondoskodik a királyi rendele7 GyÁL,, Győr m. közgy. jkv. 549 / 1784. 8 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 431- 4321785. 75
