Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Jenei Ferenc: Fejezetek a győri vendégfogadók és kocsmák történetéből

len azon ket hónapban az Nemes káptalan ükét mindenek ellen megh cltalmazny es az pinczeketh szokass szerent megh jártatni es leuel pecetest is az mint az élőt megh cinatatny. Actum Jaurini 13 February 1637. Wolfgangus Wrachevich Cantor et Canonicus Jaurien Michael Lony Arch. Raben.

30 E szerződéslevél szerint július és augusztus hónapban a sörmérést is korlátozták, csak a csapok bérlői mérhették a bor mellett. Érdekes, hogy a „Contrabont"-csinálók, a tilosban csapolótól, miként kobozzák el és osztoznak a talált boron vagy sörön. Ne gondoljuk azonban, hogy a bormérés új rendjét a katonai hatóságok tiszteletben tartották. Az országgyűlések ismételten elővették a győri ügyet és újra megállapították, „hogy az a kiegyenlítés amelyet az Őfelségétől Győrbe kirendelt biztos urak létre hoztak eddigelé nagyobbrészt végrehajthatatlan maradt." Hiába kérte a püspök, a káptalan, valamint a város polgársága a király intézkedését, a katonai hatóságok megakadályozták kérésük teljesítését.

31 Idővel azonban úgy látszik a bécsi udvari hatóságok nem vonják kétségbe a váronkívüli részekben a káptalan bormérési jogait. Időről időre ugyan még tettek kísérletet, hogy a székeskáptalan jogait elvitassák, egy-egy régi okmányban nyomát találjuk annak, hogy a maga igazának bizonyítására a székeskáptalan megszólaltatta gróf Zichy Istvánt, aki 1686-ban a vár alkapitánya, majd 1687 július 3-án Eszterházy Jánost, aki szintén a győri vár vioegenerálisa volt, vagy ez évben még Győr városát is, majd Kolllonich Lipót bíboros püspöknek, az udvari kamara elnökének támogatását is kérte,

32 de már nagyobb sérelem nem történt. Ezt ügyes és diplomatikus fogással kizárta a székeskáptalan. Az újvárosi bormérés bérletét a vár élelmezési főtisztjének adta arendába, amivel egyszersmindenkorra lekötelezte magának és megakadályozta további ellenséges tevékenységét. Ez Hochburgi Haas János élelmezési főtiszt hivatali működése idején történt, aki hosszú időn át volt bérlője a székeskáptalannak és fizette a 300 forint évi bért. Az ő helyére hivatalában is, meg a bérletben is Miklós; nevű fia lépett, akinek azonban úgylátszik a csapbérlet nem ment olyan jól 1684-ben, mint a korábbi években. Ezért Széchenyi György győri püspököt kérte közbenjárónak a székeskáptalannál, hogy az ezévben elégedjék meg 220 forint arendával.

33 Évszázados, nagy anyagi haszonért folyt harc zárult le a bormérés jogának az élelmezési főtisztnek való bérbe adásával. De az anyagi érdekek mellett nemzetiségi szempontok is közrejátszottak. A város német katonasága az ősi magyar feudális jogrendszeren ütött csorbát jogtalan és erőszakos intézkedésével és a káptalan a magyar jogrendszert is védte, amikor javait óvta az idegen hatalommal szemben. 30 Uo. Th. XLIII. 432. 31 Uo. Th. XV. No. 2505, 2503, 2508. Th. XIX. 2927. Th'. XV. No. 2509. 1630. évi 34. t. c. 1635. évi 77. t. c. 1338. évi 20. t. c. és 1647. évi 45. t. c. 32 Uo. Th. XIX. No. 2951. 33 Uo. Th. XIX. No. 2964. 5* 67