Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)
Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény
a kéreg felső peremén nyugvó — sarkantyúk a középkori, sok nyugati vonást magába olvasztó magyar viseletben is előfordulnak. 14 Talán nem érdektelen itt megemlíteni, hogy amikor Köhler a múlt században Nyugateurópába eljutott „magyar csizma" divatját leírja, külön megjegyzi, hogy e csizmák sarkantyúi nem a kéregrész felső pereme fölé vannak erősítve, hanem magyar szokás szerint a sarokra vannak szögezve. 15 Ezek szerint a kéreg alsó peremének vonalán vagy éppen magára a sarokra felerősített sarkantyút a nyugateurópaitól eltérő magyar, illetve keleti formának tartották. A kéreg alsó peremére eresztett sarkantyú látható térdeplő magyar alakok csizmáin a Weisskunig sorozatnak azon a képén, amely II. Ulászló magyar király követeit ábrázolja I. Maximiliánus császárnál, amikor az Mária és Ferdinánd nevű unokáit eljegyzi II. Ulászló gyermekeivel, Annával és II. Lajossal (7. ábra). Az eljegyzés 1515-ben történt, és Burgkmair, aki e metszetekhez a rajzokat készítette, 1531-ben halt meg, tehát a me+szet nyilván e két időpont között keletkezett. Ez azért is érdekes, mert a XVI. század elején a magyar férfiöltözetet talán nem borították el még olyan erős mértékben ozmán-török hatások, mint későbben, a hódoltság tartama alatt, bár valamelyes ozmán-török hatással az 1500-as évek körül már mindenesetre számolni kell. Viszont az is feltételezhető, hogy a magyar öltözködésnek ekkor még 'lehettek olyan korábbi keleti elemei is, amelyek a hódoltságkori törökségtől függetlenek. A Weisskunig-beli magyar figura sarkantyúja európai módra kettős szíjjal van felkötve, s az alsó szíj, amely a győri párhuzamos vonalnál jóval szélesebb,, — azzal azonos helyen halad át a talp alatt. Mégsem bizonyos ennyiből, hogy a győri lábbeli talpán levő párhuzamos bekarcolt vonal a készítés idejében használatos sarkantyúszíj helyét ábrázolná. Bár pontosan azon a helyen van, ahol a sarkantyút rögzítő szíj szokott lenni, és a plasztikusan ábrázolt sarkantyúval szemben itt csak bekarcolt vonallal jelzett. Ezenkívül mégcsak jelölve sincs a sarkantyú felcsatolásához nélkülözhetetlen, a bokát körülkerítő másik szíj. így nem sok a valószínűsége annak, hogy a talpon áthaladó párhuzamos vonal a sarkantyú felcsatolásához szükséges szíjjat jelezné. A győri lábbeli nagyon is valósághű ábrázolása alapján feltételezhető, hogy a szíjat és az összekapcsolásra szolgáló csatot — ha ilyenek lettek volna — a sarkantyúhoz és pitykéhez hasonlóan .ugyancsak plasztikusan ábrázolta volna a készítő. Nyitva kell hagynunk azonban azt a kérdést, hogy a győri lábbeli talpán húzódó párhuzamos vonal, amely bizonyos fokig hasonló az alább idézett neolithikus lábbelialakú kerámiák talpain láthatókhoz, — a készítés idejében esetleg hosszú helyi hagyomány alapján díszítő motívummá vált emléke egy hajdani lábbeli ilyen helyen történő, de nem sarkantyúval kapcsolatos megerősítésének. 16 A talp sarki részén letörött U alakú patkó alapja látható.,(4. ábra). A patkó egykori magasságát ma már nem lehet megállapítani. Valószínű, hogy a patkó egyúttal a lábbeli kissé magasított sarkaként is szolgált. — Európában a patkó mint a ló lábának védelmére szo)gáló megoldás ismeretes. Legkorábbi ismert példánya késő hallstatti, és Spanyolországból való. A görögök nem ismerték, a 14 Nemes—Nagy, i. m. 23. fekete tábla 14. ábra. 15 Köhler, i. m. 14. 16 Forrer, i. m. 46—47. 26
