Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény

rómaiak a császárság alatt már igen. A keleteurópai lovasnépeknél megléte bizonytalan. A germánok nem ismerik a népvándorlás előtt, a középkorban már alkalmazzák.

17 — A magyar nyelvben a patkó szláv eredetű szó, s már a kora középkor óta használatos,

18 — de Európához hasonlóan csak lópatkó értelmezésben. Nálunk legkorábban a Besztercei Szójegyzék említi, a Schlägli és Murmelius-féle szójegyzékekben is megtalálható, minden valószínűség szerint lópatkó értelmezésben. Lábbelire való patkóról tőlünk nyugatra csak későn, a XIX. században történik említés, s ott akkor sem általános jelenség. A magyar lábbelipatkó adatok viszont ezeknél sokkal korábbiak, a XVI—

XVII. századból valók. Ilyen lábbelipatkó látható az előbb említett Weisskunig ábrázoláson, a térdeplő magyar alakok talpainak sarki részén is (7. ábra), bár formájuk a felerősítésnél kissé különbözik a győri töredéktől. Patkó látható egy 1560-ból származó, magyar heroldot és főurakat I. Ferdinánd udvarában ábrázoló rézmetszet egyik alakjának lábán is.

19 Biztosan lábbelipatkóra vonatkozó magyar írásbeli adatok a XVII. századból valók. Ilyenek: a máramarosi öt koronaváros 1629-iki árszabásában „Az lakatos mesterekről... egy csizmát patkoljon pro den 10. Egy karmazsin csizmát, igen szépet patkoljon pro den. 12."

20 1635: „Egy pár csizma patkoltatástól 8 d."

21 1636: „Vassal patkollyák csizmáknak az talpát."

22 A késői és ritka nyugateurópai (XIX. század), és a sokkal korábbi és általános használatra mutató magyar adatokból annyi mindenesetre látható, hogy a lábbelipatkó keleti sajátosság a magyar öltözetben. A legkorábbi magyarországi leletek törökök, mint az egriek és szolnokiak, és bizonyosan hódoltságkori török rétegből származnak a Vármúzeum U alakú patkói is.

23 — A Weisskunig (1515— 1531) és az 1560-iki metszet patkós lábbelijű magyar ábrázolásaihoz visszatérve, — valószínű, hogy ezek hűek és pontosak. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a XVI—XVII. században a magyar öltözetet a törökéhez igen hasonlónak látják tőlünk nyugatra, és nem is alap nélkül. így nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a rajzolók a nyugat által erősen keleties ruházatúnak látott magyarokat akarván jelezni, akaratlanul is felhasználhattak töröknél látott elemeket, hogy nem a természet, hanem a forgalomban levő s gyakran pontatlan képek után rajzolva — ami erre a korra különben is jellemző — egymástól függetlenül a törökök patkóját rajzolták volna rá a magyarok lábbelijére, s így egymástól időben is távolesve ugyanazt a hibát követték volna el. A magyarországi régészeti anyagból előkerült patkók XVI. századiak és törökök, a magyar írásos említések csak a XVII. századtól kezdve fordulnak 17 Günther, W., cikke Erbert, i. m. .V 396-397. 18 Kniezsa L, A magyar nyelv szláv jövevényszavai. (Budapest, 1955) I. 404. 19 Nemes—Nagy, i. m. 55. fekete tábla 2. ábra. Magyar herold és főurak I. Ferdinánd udvarában, Bécsben tartott ünnepélyen. 1560-iki rézmetszet. A Hirschféle „Kulturgeschichtliches Bilderbuch" után. 20 MGTSz (1889) VI. 226. 21 Uo. VIII. 475. 22 Nyelvtörténeti Szótár, 442. Szentmártoni Bodó János, A tékozló fiú históriája. A vasról való ének. Kol. 1636. — Könnye Nándor. 23 Egri Dobó István Múzeum. Lísz.: 55.275.1; 55.281.1; 55.283.1; 55.285.1; 55.287.1; 55.289.1; 55.290.1; 55.291.1; 55.292.1; 55.294.1; 55.303.1; 55.321.1. - Szolnoki Damjanich János Múzeum: Az 1955-iki számbavétel 65, 85 és 89 sorszámai. — Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum: 51.2147; 51.2363; 52.176. 27