Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény

kora. 9 A XVI—XVII. század cserépből vagy más anyagból készített lábbelialakú ivóedényei természetesen hűségesen tükrözik a korabeli európai divatot úgy formailag, mint égetési és festési, díszítési technikájukban. A két korszak között áll, látszólag társtalanul és kapcsolat nélkül, a győri Szent Benedek falváról származó lábbelialakú kerámiaedény. Szent Benedek falva középkori település, amely a XVI. század közepe felé elpusztult. Lakossá­gának egy része fuvarozással foglalkozott, tehát nagyobb területeket is bejárt, távolabbi vidékekről is hozhatott árucikkeket, többek között e lábbelialakú kerámiaedényt is. — Egyéb leletek között számos kora Árpád-kori edényégető kemence került elő területéről. A most tárgyalt cseréplábbeli anyaga, az agyag szemcséssége és az égetés módja inkább a korai darabokra hasonlít abból a két láda cserépanyagból, amely 1939-ben területéről előkerült. 10 A felfelé tölcséralakban szélesedő szártető bizonyos fokig a Forrer és Kos­trzewski ábrázolta vaskori formákra emlékeztet, A középkori magyar hosszú­szárú lábbeli nem mutat erre a formára analógiát. Egy — a Magyar Történelmi Képcsarnokban levő és hódoltságkori törököket ábrázoló — metszeten látható valamelyest hasonló formájú török csizma. 11 A múltszázadi puhaszárú magyar paraszti csizmáknál is megfigyelhető egy árnyalati felfelé szélesedés, bár ennek kapcsolata a hódoltságkori törökség tölcséres csizmaformájával még felderítet­len, bizonytalan. A győri kerámialábbeli sarkantyújának sajnos éppen az a része törött le, amelyik kor jelzésül a legalkalmasabb lett volna, s csupán a törés metszete szol­gálhatna ma támpontul (2. ábra). Európában a La Tène kortól fordul elő a sar­kantyú, és mintegy a X—XIII. századig a tüskeforma különböző variánsait mu­tatja. 12 Nálunk a XIV. század második feléből való Königsbergi Szójegyzék jelenti a sarkantyúról az első írásbeli említést. 13 A győri sarkantyú oldalszár­nyai vízszintesek, az egyikből bizonyosan hiányzik egy darab, a másik a lábbeli fejrészén bekarcolt párhuzamos vonalig, az esetleges szijjelölésig nyúlik (3. ábra). Nem állapítható azonban meg biztosan, hogy itt volt-e még rajta valami­lyen csat vagy karika, amellyel a szíjhoz kapcsolódhatott volna, vagy eredetileg is a ma látható formájában végződött. Az európai középkori és későbbi sarkan­tyúk ugyanis kettős szíjjal vannak felkapcsolva. E kettős szíj egyike a boka. körül fogja át a lábat, a másik pedig a boka alatt, — a győrihez teljesen hasonló helyen — megy át a talp alatt. Ám ellentétben a győri sarkantyúval, amely a kéregrész alsó peremén helyezkedik el, az európai sarkantyúk a kéreg felső peremén, a láb sarka fölött nyugszanak. Természetesen ilyen — európai módon 9 Uo. 195-213. 10 Szőke Béla szíves levélbeli közlése. 11 Magyar Történelmi Képcsarnok. Ltsz.: T. 4279. Stradanus (1523-1605) XVI. század közepe körül készült képe után metszette Adrian Collaert 1590-ben. 12 Köhler, K., Die Entwickelung der Tracht in Deutschland während des Mittel­alters in der Neuzeit mit besonderer Berücksichtigung der jezeitigen, für die ein­zelnen Kleidungsstücke üblichen Herstellungsweise. (Nürnberg, 1877) I. tábla, 4, 5, 6. ábra, II. tábla, lb, 2 és 3b ábrák. Nemes M.— Nagy G., A magyar viseletek története. (Budapest, 1900) 23. fekete tábla 4-9, 11-13, és 14 ábra. 13 Magyar Szófejtő Szótár, 266. 25

Next

/
Thumbnails
Contents