Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)
Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény
kora. 9 A XVI—XVII. század cserépből vagy más anyagból készített lábbelialakú ivóedényei természetesen hűségesen tükrözik a korabeli európai divatot úgy formailag, mint égetési és festési, díszítési technikájukban. A két korszak között áll, látszólag társtalanul és kapcsolat nélkül, a győri Szent Benedek falváról származó lábbelialakú kerámiaedény. Szent Benedek falva középkori település, amely a XVI. század közepe felé elpusztult. Lakosságának egy része fuvarozással foglalkozott, tehát nagyobb területeket is bejárt, távolabbi vidékekről is hozhatott árucikkeket, többek között e lábbelialakú kerámiaedényt is. — Egyéb leletek között számos kora Árpád-kori edényégető kemence került elő területéről. A most tárgyalt cseréplábbeli anyaga, az agyag szemcséssége és az égetés módja inkább a korai darabokra hasonlít abból a két láda cserépanyagból, amely 1939-ben területéről előkerült. 10 A felfelé tölcséralakban szélesedő szártető bizonyos fokig a Forrer és Kostrzewski ábrázolta vaskori formákra emlékeztet, A középkori magyar hosszúszárú lábbeli nem mutat erre a formára analógiát. Egy — a Magyar Történelmi Képcsarnokban levő és hódoltságkori törököket ábrázoló — metszeten látható valamelyest hasonló formájú török csizma. 11 A múltszázadi puhaszárú magyar paraszti csizmáknál is megfigyelhető egy árnyalati felfelé szélesedés, bár ennek kapcsolata a hódoltságkori törökség tölcséres csizmaformájával még felderítetlen, bizonytalan. A győri kerámialábbeli sarkantyújának sajnos éppen az a része törött le, amelyik kor jelzésül a legalkalmasabb lett volna, s csupán a törés metszete szolgálhatna ma támpontul (2. ábra). Európában a La Tène kortól fordul elő a sarkantyú, és mintegy a X—XIII. századig a tüskeforma különböző variánsait mutatja. 12 Nálunk a XIV. század második feléből való Königsbergi Szójegyzék jelenti a sarkantyúról az első írásbeli említést. 13 A győri sarkantyú oldalszárnyai vízszintesek, az egyikből bizonyosan hiányzik egy darab, a másik a lábbeli fejrészén bekarcolt párhuzamos vonalig, az esetleges szijjelölésig nyúlik (3. ábra). Nem állapítható azonban meg biztosan, hogy itt volt-e még rajta valamilyen csat vagy karika, amellyel a szíjhoz kapcsolódhatott volna, vagy eredetileg is a ma látható formájában végződött. Az európai középkori és későbbi sarkantyúk ugyanis kettős szíjjal vannak felkapcsolva. E kettős szíj egyike a boka. körül fogja át a lábat, a másik pedig a boka alatt, — a győrihez teljesen hasonló helyen — megy át a talp alatt. Ám ellentétben a győri sarkantyúval, amely a kéregrész alsó peremén helyezkedik el, az európai sarkantyúk a kéreg felső peremén, a láb sarka fölött nyugszanak. Természetesen ilyen — európai módon 9 Uo. 195-213. 10 Szőke Béla szíves levélbeli közlése. 11 Magyar Történelmi Képcsarnok. Ltsz.: T. 4279. Stradanus (1523-1605) XVI. század közepe körül készült képe után metszette Adrian Collaert 1590-ben. 12 Köhler, K., Die Entwickelung der Tracht in Deutschland während des Mittelalters in der Neuzeit mit besonderer Berücksichtigung der jezeitigen, für die einzelnen Kleidungsstücke üblichen Herstellungsweise. (Nürnberg, 1877) I. tábla, 4, 5, 6. ábra, II. tábla, lb, 2 és 3b ábrák. Nemes M.— Nagy G., A magyar viseletek története. (Budapest, 1900) 23. fekete tábla 4-9, 11-13, és 14 ábra. 13 Magyar Szófejtő Szótár, 266. 25
