Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Timaffy László: Nagycsaládi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében

életformát élő családban. K. Tamást sem temették 1932-ben a nagycsalád csoportjába, hanem csak a sorba (I. 10). De felesége is ide követte 1949-ben (I. 11.). így vele szakadt meg a régi rend. Fiúk, K. Lajos, a harmadik nemzedék, szintén a sorba került (I. 12), csupán feleségének hagytak mellette helyet. A II. csoport Takács Péter körül alakult ki, aki 1898-ban halt meg, 91 éves korában. (II. 1). Feleségét még a „túlsó-félen" (Vajka) temették el. így melléje, II. 2 lánya, Jankó Ignácné, T. Mária került (fl904). II. 3 J. Ignác, a vő (1907), II. 4: T. Mária unoka, II. 5: Nagy Gábor, vő (1908), II. 6: lánya, N. G-né, T. Terézia (1915), II. 7: fia, T. Lajos (1911), II. 8: menye: T. L-né Jankó Mária (1917). II. 9: unoka, N. Ignác (1921), II. 10: N. I-né, Földes Etel (1928), II. 11: dédunoka, N. Péter. Itt szakadt meg az egy-helyre temetkezés. A második, harmadik nemzedék, a harmincas években már sorba temetkezett (II. 12, II. 13, IL 14, II. 15). A III. csoport családfőjeként asszony szerepel, Nagy Mártonné. III. 1 (|1906). Férje pásztor volt. Űgy nősült a gazda-családba, s mindvégig felesége számított családfőnek. Más faluban érte a halál, s ott is temették el. III. 2 sír fiáé, N. Miklósé (1909), III. 3: menyéé (1914), III. 4: másik menye, N. Istvánné (1916). III. 5: másik fia, N. István (1924), III. 6: lánya, Paksi Györgyné (1939), III. 7: unokája, N. István (1940). A második nemzedék már külön temetkezett, vagy elkerült a faluból. „, Kisebb, egy-egy nemzedékre terjedő családi csoportot még többet találhatunk. Ilyen a IV. 1 családfő, Timaffy Endre (1919), IV. 2: felesége, H. Katalin (1930), IV. 3: veje, E. F. 1941), IV. 4: T. A. unokájának férje (1945). Három sírhely itt üresen áll, mert gyermekei még szintén ide akarnak temetkezni. Az egysoros temetkezésre azért nem volt lehetőség, mert a sorok egészen körülveszik. Hasonló ehhez az V. csoport. V. 1: a családfő, Hideghéty Viktor (1939), V. 2: felesége, Csiba Mária (1940), V. 3 lányuk, H. Borbála (1945). Három sírhely itt is üres, mert ma is együtt gazdálkodó fiai szintén ide akarnak temetkezni. A VI. csoport családfője Sragner Ferenc, VI. 1, (1925), VI. 2: felesége (1958), VI. 3: fia S. Péter. Üres helyet itt is hagytak, mert anyjuk haláláig együtt élő két fia és lánya fenntartotta a maga számára. A gazdasági közösség ugyan megszűnt közöttük, de temetkezni még közös helyre akarnak. A cikolaszigeti temető túl „fiatal" ahhoz, hogy a nagycsaládi temetkezési szokást több nemzedékre szólóan megmutathatná. De a több, mint egy évszázados, vizeken keresztüli haza-temetkezés mellett éppen ennek a hagyományrendszernek felbomlását mutatja meg a most ismertetett néhány példában. A kunszigeti temető nagyobb arányokban mutatja a nagycsaládi temetkezési rend máig élő hagyományát. Ez a kpjzség Győr közelében a folyómeder változásával átkerült ugyan a Duna jobb partjára, de zártságával, sok megőrzött hagyományával szinte máig megtartotta „sziget" jellegét. 1785-ig a templom köré, „cinterembe" temetkeztek. 1785—1830-ig a „papkertbe", s a mai temető 1830-ban nyílt meg.

14 A templom körül és a papkert14 Az adatok kiváló népfőiskolás tanítványom Jursics Miklós helytörténeti gyűjtéséből valók. 170