Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

puskaagy készítők, ácsok, bognárok, kádárok, kőművesek, üvegesek, fazekasok, posztónyírók, takácsok, szabók, szűrszabók, paplan és zubbonycsinálók, gombkötők, szűcsök, magyar süveg gyártók és kalaposok, csizmadiák, vargák, ötvösök, kötélverők, borbélyok, molnárok, sütők, pékek, mészárosok és serfőzők. De a felsorolt harminchárom iparág mellett még nagyon soké dolgozott Győrött, amelyek, mert a mesterek kevesen, sokszor egyedül voltak, nem tömörültek céhbe. Említettük, hogy egyes céhek kiváltságait a földesúr székeskáptalan, vagy a vár főkapitányai, sőt néha a király erősítette meg. Kemény hatalmi harc húzódik meg e tény mögött. Az ősi magyar jog szerint a céhek kiváltságait a földesúr adta, így Győrött a székeskáptalan ; ennek prépostja volt a céhek főmestere. A főkapitányok ezt a jogot is elvitatták és a maguk regement alattvalóit külön céhekbe tömörítették és azokat minden módon támogatták. Sok per okozója volt ez, mert a céhek ősi kiváltságaikkal ellene szegültek minden olyan kísérletnek, melyekkel jogaikat csorbítani megkísérelték. Sőt az egy céhben élő magyar és német mesterek, mint például a takácsok, vagy a szabók szétváltak és külön magyar, külön német céhet alakítottak. Hogy az idegen eredetű iparosok milyen tisztességtelen versenyt jelentettek az ősi győri magyar iparosoknak, a süveggyártók-kalaposok céhe történetében találunk érdekes adatokat. A győri vásárokon pontosan meghatározott időpontban indult a vásár és a győri kereskedőknek, iparosoknak mindig kedvezőbb helyzetük volt az idegenekkel szemben. Tilos volt a portékát a vásárnyitás előtt árulni, sőt bizonyos fajta portékát ki is tilthattak a vásárról. Győrött az volt a helyzet egy időben, hogy kalapot árult mindenféle kereskedő, takács, szabó mesterember, a heti vásárokon éppen úgy, mint az országos sokadalmakon. Hordószámra adták el még a hódoltsági területekre is. A kalapos céh ezért panasszal fordult a földesúrhoz és hivatkozva arra, hogy a más iparbeli kalapárulók nem járulnak hozzá a reájuk nehezedő céhterhekhez, nekik nagy kárt okoznak, kérték, tiltsák el őket a kalapkereskedéstől. A székeskáptalan utasította is a város bíráját, akadályozza meg, hogy kalappal, süveggel más is kereskedjék. De a kereskedők az 1642-ben kiadott káptalani utasítást az országgyűléshez fellebbezték, noha III. Ferdinánd király a káptalani határozatot és a kalaposok céhének kiváltságlevelét újra megerősítette. Az 1659. évi 8U. törvénycikk végre a kalaposoknak adott igazat és megtiltotta, hogy a győri sapkacsinálók és más külföldi kézművesek, akik a német katonaság igazgatása alatt állottak, a győri kalaposokat, a királyi jövedelmek csorbításával, készítményeiknek árulásában akdályozzák. A király pedig megígérte, hogy ezt a győri főkapitánynak parancsba adja tudtára.

26 VI. Most mielőtt vázlatunkon az utolsó ceruzavonást is elvégeznőnk, nézzünk a győri polgár szívébe, oda, hol a nagy eszményeket, városát és a hazát őrizte. A győri ember ebben a korban minden magyar emberrel együtt érezte a két pogány között élő magyarság szomorú sorsát. Hiszen ősi városában, ahol egykoron királyi kiváltságlevelek jussán maga volt az úr, ekkor jobbágysorban élt. Megfosztva ősi szabadságától, kénytelen 132