Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

volt ezen felül egy idegen hatalom kényéhez-kedvéhez alkalmazkodni. Szabadságában és magyarságában megtámadva, védekezésre szorult és mégis nagyot alkotott. Ha a város tanácsának jegyzőkönyveit végig lapozzuk, a legnemesebb értelemben vett lokálpatriotizmus szelleme árad azokból. Ha a végrendelkező győriek utolsó karatát summázzuk, az élet eredményeinek maradandó összegezésére való törekvés tárul azokból elénk. A szülőhely szeretete, a rendre és a munka biztosítékára, a békére törekvés vezette akkor is, mikor a tágabb hazára, a három részre darabolt magyar hazára gondolt. Nem volt tőle idegen annak sorsa sem, hiszen a magáé is attól függött. A vár falain belül a német, a bástyákon kívül, nem egyszer a vár kapujához is közel, a török, e két malomkő között őrlődött a győriek élete. Noha a vár bástyáinak ereje szűkebb otthonától távol is tartotta a törököt, de vagyona, életbiztonsága állandó veszedelemben volt, ha a bástyák oltalma alól kimerészkedett. Tennie kellett ezt, mert az élet megkövetelte. És a város tanácsának jegyzőkönyvei sorra beszélnek arról, mint szegte meg a török a hitet és a királlyal kötött békét. Sorra olvassuk, mint pusztítja vagyonát, rabolja el lábasjószágait és hány esetben hajtja el házanépével, szolgáival nehéz rabságra őt magát is. Milyen sok munka ára, milyen nagy vagyon ömlött a török zsebébe, mikor a mindig súlyos és mértéktelenül nagyra szabott váltságdíjat kifizette. Néha összeírták a török okozta sérelmeket, hiteles tanúkat hallgatva ki. Ezekben olvassuk : ,,Tudják a tanúk, hogy a győriek a Sokoró hegyen levő szőleiket az török miatt nem élhetek bátran, gyakorta reá ütnek a törökök, rabokat visznek és sokat is vagdalnak le bennek. Tudják azt is, hogy az Dunántúl lakozó hódolatlan emberek főképpen bátorságban nem lakhatnak az törökök miatt, úgy annyira, hogy ha egész telet szaka Győrtől fogva Komáromig az Dunát nem jegelnék és nem őrzenék. az török az jégen által menvén, nagy rablásokat tenne. Tudják azt is, hogy minden esztendőben Győr és a hozzá tartozandó véghelek alá gvakorlatossággal és ugyan szüntelen csatázván az törökök, megszámlálhatatlan ember és marhabeli károkat cselekedtenek, az népek közül kit levágván, kit penig rabságra vévén." — Megrázó, szomorú kép ez. S mindez akkor történik, mikor a város társadalmi és gazdasági rendjét is válság rázta meg.

27 Előadásunkban beszéltünk arról, hogy az 1650-es években kétféle válságot figyelhetünk meg a város életében. Az egyik társadalmi. Ez a pillanat az, mikor a megvagyonosodott és nemességet szerzett polgárság elszakad a város életétől és magára hagyja a szerényebb anyagi helyzetben élő magyar polgártársait. A másik gazdasági. A tőzserek pusztulása indul meg ebben az időpontban. Két, látszólag egymástól független jelenség ez, mégis szorosan egybekapcsolódik. A vagyonos győri polgárok mind tőzserek voltak és vagyonukat, földbirtokaikat a marhakereskedelemből szerezték. A császári monopóliumok behozatala után szinte lehetetlen, de mindenesetre nagyon kockázatos lett számukra a tőzsérkedés. Visszavonultak a kereskedelmi életből és a következő időkben már csak gazdálkodásból éltek, azokon a birtokokon, melyeket tőzsérkedésből szereztek. Súlyos következményei voltak ennek. Válság rázta meg a város gazdasági rendjét. A nemes tőzserek vagyonának, illetve kereskedő tőkéjének kivonása az üzleti vállalkozásokból, rendkívül meg133