Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában
a vicegenerális tisztében. Volt, még pedig komoly pénzügyi, gazdasági. Bécsnek sohasem volt a magyar végvárak fizetésére pénze. A tisztek,, a katonaság fizetése szüntelen gonddal-bajjal járt. A végvárak helyőrsége állandóan panaszkodott. Ezért a vicegenerális személyét azokból a katonaságra, vezéri szerepre termett nagybirtokos nemesekből válogatták, akiknek birtokai a győri vár közelében feküdtek és így szorult helyzetben, mikor a kincstár üres volt, a magukéból segíthettek a sokszor ínséges helyőrségen. Persze az így felgyülemlett zsoldhátralékot a királyon mindig megvették, rendesen valamelyik zálogosbirtok haszonbérbe vételével, vagy éppen új birtokadomány megszerzésével. A Zichy és Eszterházy vagyon eredetéről ez a tény is sokat megmagyaráz, mert a vicekapitányok „áldozatkészsége" a legtöbbször busásan jövedelmezett. A várnak magyar és német katonasága volt. Ezek létszáma 2000— 3500 körül ingadozott. A német, az idegen sokkal több volt közöttük. Űgylátszik a megbízhatatlan magyar katonaságot nem szívesen tűrték a féltett végvárban. A kétféle katonaság között különbséget tettek a zsoldban is. A magyart rosszabbul fizették, csak 10 hónapi zsoldot kapott. Abból is csak 6 hónapit készpénzben, a többit posztóban. Hogy megélhessen, szolgálatán kívül kénytelen volt ipart űzni, vagy éppen gazdálkodni. Az azonban már természetes volt, hogy ezek a katonák, noha polgári foglalkozást is űztek, sem a várost, sem a céheket maguk felett hatóságnak el nem ismerték és így adót sem fizettek. A katonasághoz kapcsolódott egy olyan polgári elem is, amely éppen úgy idegen test volt a város lakosságában, mint a katonaság. A főkapitányok a katonaviselt, elbocsátott harcosokat továbbra is a maguk hatásköre alatt tartották és ide sorolták azokat a javarészben német iparosokat és kereskedőket is, akiket a háborús idők konjunktúrája vonzott a városba. Ezek a német seregbíró-, a soltész hatásköre alá tartoztak, a városi hatóságot nem ismerték fel és a városi terhek viselésében sem akartak résztvenni. A győriek regement alattvalóknak nevezték őket és miattuk állandó súrlódásaik voltak a főkapitánnyal. Az 1625. évi 18. te. számukat 24-ben állapította meg, de ezt a számot mindig sokszorosan túllépték. A főkapitányok a maguk népét minden módon megvédték és a polgári kötelezettségek alól való elhúzódását tőlük telhetően támogatták. De ugyanakkor a főkapitány és a helyőrség tisztjei okkal, vagy ok nélkül, az erősebb jogán minden kínálkozó alkalommal beleavatkoztak a város polgárságának életébe és maguknak olyan jogokat is követeltek, melyek kizárólag a város polgárságát, vagy éppen a földesúr székeskáptalant illették. Szabályrendeletet alkottak, adót szedtek, céheket alapítottak, számukra szabályzatokat bocsátottak ki, maguknak követelték az ingatlan eladások alkalmával felvett jegyzőkönyvek kiállítását és azok díját is. Beleszóltak a polgárok életébe és legelemibb jogaikat is félretolták. Volt is miatta per, sok huza-vona, foglalkozott vele még az országgyűlés is, de a végső fokon a győri polgár ritkán kapott elégtételt. 12 Az igazságnak tartozunk azonban annak elismerésével, hogy voltak a vár főparancsnokainak olyan intézkedései is, melyekkel a város lakosságának érdekeit szolgálták. Ilyen volt az, mikor a vár bástyáinak elkészülte után a vár utcáit szabályozták, a telekviszonyokat rendezték és munkájuk eredményéről, annak írásban való megörökítésére telekkönyveket vettek fel. így készülnek el 1567-ben, 1617-ben, 1634-ben és 120
