Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában
1703-ban a város legrégibb telekkönyvei, melyek a város történetének, háztelek- és lakosság-viszonyainak felbecsülhetetlen értékű forrásai. 1 * A vár belső biztonsága és rendje érdekében a főkapitányok őrködtek a lakosság egészségvédelme felett. Ennek érdekében Prainer János főkapitány 1629-ben a pestis veszély idejére alkot szabályzatot. Ebben a város tanácsának a következőket parancsolja : „Ezen Győr városi főbírónak és esküdteknek minden jó akaratunkat ajánlván, adhatjuk értésére, hogy látván Istennek ő szent fölségének ez mi városunkon csapását és ostorozását, hogy naponként tovább, tovább ne terjedjen és hatalmasodjék rajtunk. Annak okáért tisztünk és hivatalunk vezérléséből hagyjuk és parancsoljuk, hogy mind ez több jó rendben állapodott városok, s mind pedig az végháznak régi jó szokása szerint kegyelmetek mingyájáért, mindenféle mesterembereknek, úgymint szíjártóknak, vargáknak, tímároknak, szűcsöknek, szappanfőzőknek, gyertya csinálóknak és minden egyéb hasonló lúgozó mestereknek, kiknek nehéz büdös illatjukkal az levegő méginkább megvesztegetődik, erősen megparancsolja, hogy mindenek az ő lúgozóikat az városbul halladék nélkül kivigyék és az városon kívül gyakorolják ebbéli mesterségeket... az borbély mesterek közül egy mester választassék, ki az választott német mesterrel együtt az betegeket látogassa és nézze, ha efféle dögletes betegségben fekszik-e, avagy sem. És ha ilyent affélét találnak, azt mingyárt az városon kívül bizonyos helyre ki vétessék, holott feküdjék és gyógyíttassék, hogy egyebek, itthon tőle meg ne dögöljenek, az házát pedig mingyárt bepecsételjék. Annak fölötte azt is erős büntetésünk alatt megkérdeztessék házonként, mihelyen valamely háznál afféle dögös nyavalyában lévő ember, avagy gyermek találtatik, az ház gazdája ottan meg jelentse előtte járóiknak és az az látogatókkal meg nézéssé és az városbul az rendelt helyre kivitesse."' 14 Természetesen az ilyen szabályokat, melyeket a város lakóinak érdekében alkottak, noha akkor sértették esetleg a városi jogokat, mert egy idegen, a város polgársága felett nem illetékes hatalomtól származtak, helyeseknek kell tartanunk. Idegen volt a város életében, a rendi állam biztosította független különállásával, a városban élő nemesség is. A török hódoltság állandósulásával, a falvakban élő birtokos nemesek állandó otthont a vár biztonságot adó bástyái mögött kerestek. Ha a falvak ősi nemesi udvarházait védték is a török pusztítástól és a mezőgazdasági munkák idején kint is éltek birtokaik közelében, családjaikat győri házaikban tartották. De a nemesek házaikat kivonták a város hatósága alól és azok mentesek voltak az adó, a katonai beszállásolás terhétől is. S maguk felett a város joghatóságát semmiképpen sem ismerték el. Győr megye ősi középkori eredetű nemessége a török pusztítás közepette meglehetősen megritkult. A régi, Árpád, vagy Anjou korba visszanyúló nemzetségek egymásután kihaltak. A török időket alig vészelte egy-kettő át. De a kihalt családok birtokába újak léptek, melyek nemességet a katona vitézségével vagy a kereskedő élelmességével szereztek. Az utóbbiak voltak a többen. Űgylátszik Bécsben előbb jutott nemesi oklevélhez a kalmár, mint a végek vitéz harcosa. Egymás után olvashatjuk, mint nemesíti a király a győri kereskedőket, akik a háborús időkben nagy vagyont szereztek, gyakran az államkasszát is jelentős kölcsönökkel 121
