Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

nagy tudással Isten gyönyörű alkotásának, a természetnek megismerésére, megértésére és a hazai rög szeretetére« — írta a napilapok krónikása. A gyászmenet a múzeum felé vette útját. Marosi Arnold teste ez egyszer nem léphetett be szeretett alkotásába, melynek kapujában Széchényi Viktor főispán búcsúztatta : — » Diákjain kívül a múzeum volt minden gondolata. Tehetsége, hozzáértése és szorgalma építette ki mai alakjában a múzeumot. Szorgalom és tudás azonban nem lett volna elég e munkához. Ehhez lélek kellett, mely lelkesedni tud a nemzet múltján s igyekszik azt fáradságos munka árán elénk tárni, hogy új erőt, új bizodalmat nyerjen a magyar a látottaktól. Hány ezerszer tetted meg kedves Arnold atyánk, ezt az utat az iskolától a múzeumig ! Testedet ezért ide hoztuk onnét, lelkedre azonban továbbra is szükségünk van. Isten veled Arnold atyánk, nyugodjál békében !« A beszéd után lassan, méltóságteljesen gördült tovább a gyászkocsi és haladt a menet a megyéspüspökkel az élen. Egészen bealkonyodott már, amikor a Szentháromság temető kriptájában pihenőre helyezték. Szürke téli félhomály borult a temető magányára, csak a sír körül imbolyogtak sárga gyertyafények és néma alakok, mint hajdan az őskeresztény egyház temetésein. Szinte túlvilágszerű fönségben törtek elő a gyászének hangjai a hófödte sírok misztikus homályából. Marosi Arnold fáradt teste örökre elpihent immár. Emlékgyűlés. Néhány nap múlt el a szomorú gyásszertartáás után. Kevés idő arra, hogy a lélek kibontakozzék abból a merevségből, amibe a Gondviselés oly hirtelen végzése dermesztette, de az élet folyton rohanó ritmusa nem ismer megállást. Nem szabad passzivitásba süllyednünk, akik itt maradtunk. Marosi Arnold szelleme nem ismert passzivitást, hiszen utolsó pillanatáig a le.gaktívabb volt egész egyénisége. Átvétel, elszámolás, hivatalos lezárás és felülvizsgálás, az egyesület alapszabályszerú intézkedései után 1939. január 31-én emlékgyűlésre ült össze a választmány Széchenyi Viktor gróf főispán elnöklete mellett. Jelen voltak : Dr. Csitáry O. Emil, Dr. Ecsedy József alelnökök, Dr. Képes János ügyvez. alelnök, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Barth Rezső, Csikós Andor, Gálos Bernát, Dr. Goschi Péter, Dr. Korniss Elemér, Manger Emil, Marschall Rafael, Márton Jakab, Dr. Mészöly József, Dr. Polgár Iván, Dr. Potyondy Imre, Streit Ferenc, vitéz Dr. Szarka Géza, és Dr. Tarján Pál választmányi tagok. Az ülésen Dr. Képes János, korm. főtan., ügyv. alelnök méltatta Marosi Arnold érdemeit »Marosi Arnold neve és emléke az első ezen a nagyon szomorú választmányi ülésünkön.« — Kezdte szavait. — »Szinte elképzelni alig tudjuk, hogy ő köztünk ne lenne, hogy ne üljön évtizedek óta megszokott helyén, hogy ne lássuk robusztus alakát és ne halljuk mÚ2euma iránt szeretettől átfűtött okos lelkes szavát, alapos gondos, igazgatói jelentéseit. Valami csodálatos nemes példa maradt utána, mint Istennek egy hozzánk intézett üzenete, mely minden igaz magyar embert mindig vonzani^,, fog : Rendíthetetlen hazafiúi érzés és és szentistváni hagyományokban gyökerező fajszeretet ; a tudós hivatásáról vallott eszmény, mely a kötelességteljesítés tudatából fakadó szabadság gondolatában njer végső éltelmet; az emberi szellem és tudás országútján az igazság szüntelen keresése ; az Istenbe vetett hitből fakadó alázat; szerzetesi családi eletéből kiáradó megelégedettsége és boldogsága ; hü és igaz, csak az ember értékét néző barátság. ŐsiTceménység, gerinc és makacsság volt, amikor nem egyszer a múzeum keresztjét hordta. Jellemben, szívósságban, harcos akaratban, hatalmas erőtartály, amikor a muzeális kultúra érdekeiről volt szó. Grandiózus útmutató, amikor a múzeum jövő fejlődése felett töprengtünk. Neki a Múzeum egy csodálatos kehely volt, melyet odatartott mindenkinek, hogy abból a nemzeti múlt, a nemzeti élet italából hörpintsen, hogy ettől az italtól vérünk forróbban pezsdüljön, erőt, bizalmat merítve minden izmunk megfeszüljön, a szebb magyar jövő ki47