Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Fejér megye népe és vallási viszonyai a római uralom idején. területén találták. Elsabinus állította Silvanus domesticus-nak. A domesticus jelzőt akkor használták, ha a kertet védte, ha az erdőt, silvestris volt mellékneve. (Lt. sz. 5367). A másik adonyi oltárkövet Ingenuinus emelte ugyancsak Silvanus domesticus-nak. A M. N. Múzeumban van (CIL 3340, Rómer-Desjardins 356. sz. A Fejérm. és Szfvári Tört. és Rég. Egylet Évk. 1893, 153. 1.) Dis Pater-nak, a kelták egyik főistenének emlékét őrzi a M. N. Múzeumnak egyik bronzszobrocskája. Az irodalomban dunaföldvári leletként szerepel, a leltárszerint (14—1897, 14) Dunapenteléről származik. (Arch. Ért. 1898, 88 k., 1907, 119 kk. Vezető a M. N. Múz. Rég. Gyűjt. 1938, 54. 1.) Sedatus noricumi istenség volt, de Székesfehérvár környékéről is került elő nevével feliratos emlék. P. Aelius Crescens a ponyva-, pokrócz- vagy terítő készítők elöljárója szentelte a követ Sedatus Augustusnak. A kő gipszlenyomatát előbb a püspöki könyvtár őrizte, jelenleg a székesfehérvári múzeum kőtárában van. (Arch, Közi. 1875, I. f. 38. 1. Károly I.: Fejérm. Tört. II. 7.1. Alföldi A.: Pannónia rómaiságának... történeti kerete, Bpest, 1936. 6. 1. 2. jegyz.) Vagdavercustis batavus istennő neve a múzeum Adonyból származó oltárkövén fordul elő. A követ Marcus Simplicius Quietus, a harmadik antoninusi batavus ezres lovascohors tribunusa (parancsnoka) ajánlja az istennőnek. Az »antoninusi« díszjelzőt Caracalla és Elagabal alatt kapták a csapatok és mivel e nevet kövünkön erőszakkal levésték, a damnatio memoriae-val sújtott Elagabal idejében, tehát 218 és 222 között állították oltárunkat Krisztus után. Vagdavercustis a mai Hollandiában lakó batavusok honi istennője volt, tisztelete onnan került hozzánk. (Alföldi A.: Egy batavus istennő oltárköve Adonyból. Szfvári Szemle 1935, 30 1. és kép). A thrák lovasistenségeknek két képviselője van a Székesfehérvári múzeumban. Az egyik domborműves kőtáblácska töredéke lovasalakkal, háromlábú asztalkával, felette fátyolos nőalak. A lovas szakállas fején hegyes sipka van. A ló lábai alatt emberi alakok sejthetők. A lovas feje előtt a nap és hold képe. (Lt. sz. 527, Arch. Ért. 1903, 338. 1., 36. sz. kép, Szfvári Szemle 1934, 68. 1.) A másik a tác-fövenypusztai három apsziszos épület romjai között talált ólomtábla, fent a Sol, a napisten sugaras fejű alakjával négyes fogaton, a középső nőalak Eppona, avagy a szír Atargatis volna két oldalt lovasokkal, lent áldozati jelenet látható. (Lt. sz. 9088, Szfvári Szemle 1934, 67. 1. és kép). Ide tartozó kőtáblája van a M. N. Múzeumnak is Dunapenteléről. A tábla lovas alakja alatt olvasható felírat szerint Eutychus nevű rabszolga ajánlotta fel Dobrates istennek. Az emlék a betűk idomainak tanúsága szerint nem igen keletkezett a Kr. u. III. vagy 29