Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. továbbá a pusztavámi Nánapusztáról származó, provinciális jellegű, primitív Diana-szobor a székesfehérvári múzeumban (1. III. tábla 1. k.). Dunapentelén legalább két Diana templom volt : egy a katonaság, egy a polgári lakosság számára. (Kerényi K. : Die Göttin Diana im nördlichen Pannonién, Pannónia 1938, 203—221. 1.) Valószínű Diana tiszteletét szolgálta az a templom is, melyet a Tác-Fövenypusztán, mások szerint Sárpentelén, vagy Kömlődön (Tolna m.) talált feliratos kő szerint Septimius Severus és Marcus Aurelius császárok újraépítettek. (CiL. 3342, Rómer— Desjardins 62. 1. 113. sz. XXI. t.; Károly J.: Fejérm. Tört. I. 100.1.) Liber és Libera, illetőleg a velük azonos Dionysos és ennek felesége Ariadne tisztelete különösen az illirek és thrákok között volt elterjedve. Kuzsinszky Bálint összefoglalása szerint fejérmegyei leletek: Etyeken Libero patri et Liberae CIL. III. 10359, Érden Libero patri CIL. III. 10377, Rácalmáson De Libero patri CIL. 10327, Adonyban Libero Aug. CIL. III. 10326; Velencén Libero patri et Libère CIL. III. 10346, Pátkán szintén alighanem ugyanígy CIL. III. 10343, Dunapentelén Libero patri CIL. III. 3329. (Budapest Régiségei XII. 105. I.) Ezek közül az adonyi a székesfehérvári múzeumben van, mint Modrovich Ignác megyei levéltárnok adománya (Lt. sz. 531, Arch. Ért. r. f. XIII. k. 283. 1.). — Az etyeki 1937-ben került a székesfehérvári múzeumba (Lt. sz. 10125, Szfvári Szemle 1937, 26 —27. 1. j. III. tábla 3. k.). — Az érdit az uradalmi földeken találták, onnan a »Pelikán« vendéglőbe, később tiszti lakba, majd dr. Polgár Iván megállapítása szerint Egerbe került. Az oltárkövet Marcus Ulpius quadratus aquincumi polgármester szentelte Liber páternek. Kora a második század második felére tehető. (A Fejérm. és Szfvári Tört. és Rég. Egylet Ért. 1893, 151. 1. Arch. Ért. 1890, 153. Szfvári Napló 1929. jún. 25. sz.). A rácalmást oltárkő 1890-ben Szentendrén Csanády István birtokában volt (Arch. Ért. 1890, 153. 1.). Paulovits István : Dionysosi menet (Thiasos) magyarországi római emlékeken című dolgozatában fejérmegyei leletek: tükörtok, Adonyból a székesfehérvári múzeumban (Lt. sz. 3132), iádaveretek Dunapenteléről és Felcsutról, kőemlékek Dunapenteléről és Kajászószentpéterről (Arch. Ért. 1935. és 1936. évf.) Silvanust, az illir vallás főistenét főleg a gazdálkodó lakosság tisztelte, mint a kertek védőjét és az erdők őrét. Silvanus oltárkövünk van Csákberényből, melyet a II. légió segédcsapatának katonája, Septimius Julianus ajánlott fel Silvanus Silvester istennek. (Arch. Ért. 1903, 46. I. Dr. Szőke Károly szerint, ki a követ a M. N. Múzeumnak beküldötte, nem Csákberényből, hanem Magyaralmásról származik). Adonyból két Silvanus oltárkőt ismerünk. Az egyiket a székesfehérvári múzeum őrzi. A bolgár kertészet 28