Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

mádba értünk... földje méternyi mélységig forgatott. Mindent összegezve feltártunk 28 sírhelyet... legnagyobb részben fenékrészi urnatöredékekkel. Feltárásra került 6 egész urna, 2 urnafedő tál, 2 mészbetétes kis edény, 3 kis bögretöredék, 7 ép kis bögre, 1 urnazáró edény, 1 tál és 1 kis tányér. Az urnák közül a föld lehordódása következtében felszínesebbre kerülők mind elpusztultak a föld munkálatai, során. A talált kis tál is két darabra törve feküdt a humuszos rétegben ... Hovatartozandósága természetesen megállapítható nem volt. Kézzel szabadon készült,... sima,... korommal színeződött. Az egyik urnában a csontok között égett őstulok-szarv darabot találtunk. Feltűnő volt az urnák es környező föld teljes fémszegénysége. Mindössze az egyik urnatöredékben a csontok felett négy ujjnyira a föld között találtam egy egyszerű, öntött bronztűt... valószínűleg hosszátartozó spirál dísszel. Feltűnt az urnák egymástól való távolságának egyező volta, határozott irány hiánya a temetésnél, a temetkezés különböző mélysége azonosan kimunkált viszonyok mellett és az üres illetőleg földtől mentes urnában a csontoknak aránylag kis mennyisége, hamutól, széndarabkáktól, földtől... szóval minden idegen anyagtól való mentessége, ami azt a benyomást kelti bennem, hogy a csontokat talán egyenkint szedték ki az égetés helyéről, és csak egy részét helyezték az urnába. Az elmúlt években ugyanezen a helyen találtak urnában két bronztűt. Sikerült megnéznem őket. Mind a kettő vaskos ... öntött... borsónyi sőt mogyorónyi gombbal... a tű nyaki részén a szokásos poncolt dísszel... Mint mellékes epizód ... az egyik urnában apró állat nem égett csontját találtam. Az első pillanatban arra gondoltam, hogy talán az illetőnek kedvenc kis állata volt, és mellé tették az urnába. A csontok összerakásakor azonban kiderült, hogy kár a szentimentalizmusért, mert az bizony nem egyéb, mint... vakondok. Bizonyára alagútjával a felül sérült urnába tévedt és nem bírván abból alagútjával kijönni ... ott pusztult. 0 L. Arch. Ért. 1896, 176. 1. és 1897. évf. 304-317. A vajtai avar leletek (II. t. 2. k.). A Székesfehérvári Szemlében már jeleztük, hogy 1932 nyarán Vajtán járván gróf Zichy Aladár a birtokán talált avar sírleletet adományozta a múzeumnak. Értékessége megérdemli, hogy bővebben is foglalkozzunk vele. A lelet az avar sírokból ismert bronzj ból öntött övdiszítményekből áll. Leg! nagyobb darabja a 78 cm. hosszú ú. | n. nagyszíjvég, mely övszíj végére ; volt erősítve és vele csúsztatták át a szíjat a csatkarikán és azután, hogy szabadon ne lógjon, az övre erősített hüvelypántba dugták. Oldalvonala gyengén ívelt, miáltal alakja a végek felé kissé szélesedik. Felső vége, hol a szíjra erősítették, hüvelyszerű tokot aikot, és a bele csúztatott szíjat szeggel erősítették meg. Díszítése az áttört indás ornamentumok közé tartozik. A keretben foglalt indacsavarulatok három tojásdadalakú medailiont alkotnak és azok közepén három levélre oszolva töltik ki a teret. A csavarulatok fordulójánál átellenes levélpárok jelzik az átmenetet egyik medailionból a másikba, minek folytán az örnamentum három egymásból kinövő növényegyedre'különül. Ez a motívum i azért érdekes, mert kétségtelen jele e szíjvég rokonságának azokkal a szíjj végekkel, melyek diszítményét a bőségszaru utánzásával szokták kapcsolatba I hozni és „Cornucopiae" név alatt szerepelnek az irodalomban. (N. Fettich : Bronseguss und Nomadenkunst auf Grund der Ungarischen Denkmäler. Prague 1929 124. I.). A mi szíjvégünk csak nagyon kezdetleges alakja e diszítésmódnak. A növényegyedek feltüntetése még nem oly határozott, mint az idetartozó szentesi vagy cunyi példányoknál (U. o. IV. t. 1, VIII. t. 1, VI. t. 1.), de azért kivehető. A nagyszíjvégen kívül még rendszerint három kisebb szíjvég is szokott