Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

lenni a teljes sirleletekben. Ezek az övszíjból kiinduló kés-, kard-, tegeztartó kisebb szíjakat díszítették. Kis szíjvég kettő van a vajtäi leletben. Az egyik teljesen ép. Hossza 4 cm. Két lemezből van összeillesztve. A lemezeket három szeg erősíti egymáshoz : kettő a szíjjhoz csatlakozó felső, egy a lekerekített alsó végnél. A két felső szeg közötti lyuk a lemezek közé bújtatott szíj aklával való megerősítésére szolgált. Díszítése kerettel körülvett három csavarulatot alkotó inda, felső végén pedig külön mezőcskében fekvő 8 alak. A másik példányból csak az egyik lemez van. Alsó részén kiemelkedő pereme van, mely párjához illesztve, miként ez az ép példányon látható, a kettő együtt hüvelyt képezett. Az övnek szokásos díszei még a csüngős pántok, melyeknek a bőrhöz szeggel odaerősített lemezein tengelyen mozgó csüngők lógtak lefelé. E fajta diszítmény négy van a vajtai leletben. Három teljes, egynek a csüngője hiányzik. Két szeggel felerősíthető pántrészük 2-7 cm. hosszú. Csak egyik felük díszített, a másikon szélük peremszerűen kiemelkedik és közepük mélyedéses. Díszítésük S alakú inda, melynek vége ketté válva köralakú levélkéket alkot és közepükben szeg, a szélsőkön pedig pontszerű mélyedés van. Tengelyen forgó csüngője kis négyszögű keret. Mi volt rendeltetése, bizonytalan. A lelet többi részei : két háromszögalakú, ívelt szélű kisebb bronzpánt két-két szegeccsel, vékony sodronyból készült bronzgyűrű és piskótalakú, ú. n. szárnyas függesztő. A pántocska az övhöz tartózhatott. A szárnyas függesztő, melynek hossza 7 cm, hátán élezett, középen pedig szeggel átütött bordát visel, már nem övrész. Valószínű, miként a zsinóros magyar viselet hosszúkás alakú gombjai, zsinór, bőrhurok bekapcsolására szolgálhatott. (Rhé Gyula : Veszprémmegyei avar emlékek. Veszprém 1924, 47—49. o.). A lelet korát Fettich Nándor a VIII. századra helyezi. (Marosi A. és Fettich N. : A dunapentelei avar sírleletek. Arch. Hung. XVIII. к. 38. és 98. 1. 13. к.) Újabb értesülésünk szerint a lelet tulajdonképeni lelőhelye Ors" puszta, és onnan került a vajtai kas télyba. Hozzátartozik egy agyagedény is. Ezt Kezdi Kovács Béla, egykori örspusztai intéző, aki a fenti adatot is közölte velünk, ajándékozta a székesfehérvári múzeumnak. (Lt. sz. 4158.) Marosi Arnold. A székesfehérvári vas tuskó. Tóth Béla : Magyar Ritkaságok с műve szerint, ha az ember Győrött a Széchenyi tér északi oldalán az u. n. „Apátúr háza" előtt elhalad, a szomszéd kis köznek a sarkán egy vasrácsozattal ellátott alkotmányon akad meg a szeme. Körülbelül 2 m. magas csonkaágú fatörzshöz hasonló valami áll a ház sarkához erősítve és fejes szegek ezreivel van teliverve. Közepén keresztülhaladó vas pántot egy különös szerkezetű lakat zárja le. A lakatosmesterség ezer ördöngös furfangjára van szükség, ha valaki kinyitni szándékozná. Ilyen vas tuskót országunk más városában is találhatni, mint Budán, Pozsonyban, Aradón. Valamennyi x

a becsi Szent István-téri palota sarkán kőfülkében álló u. n „Stock im Eisen"nek mása. Ez utóbbi állítólag már a XIII. századból származik, de eredetileg nem volt szegekkel teliverve, hanem pusztán vaspánttal és lakattal volt megerősítve. Ethnographusok még pogány vallási kultusz maradványát vélik benne felismerni. Józanabb kutatók azt tartják, hogy mostani helyén a középkorban lóvásártér volt, és a tuskó valamikor olyan pányvakaró lehetett, amelyhez a kovácsok patkoláskor ma is odakötik a lovakat. A tuskóba való szegbeverés nem nagyon régi keletű. Csak a XVIII. századba nyúlik vissza, amikor a vándorló kovács- és lakatoslegények művészetüket az „ördöngös" lakaton kezdték kipróbálni, és ottjártukat egy szög beverésével erősítették meg. A legendája szerint a lakatot egy lakatosinas csinálta remekbe. Munkájában az ördög segédkezett, de kulcsát a fiú elvesztette, amiért az ördög elvitte szegényt.