Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

A székesfehérvári székesegyház vörösmárvány áldoztató korlátjának eredete. templomban, illetve az ottani kegyesrendi kápolnában láthatókkal. Székesegyházunk sekrestye bejáratainak a vonalból kiugró, domború portáléi Tatán is megtalálhatók, csa с természetesen szerényebb kivitelben. — Végül székesegyházunk színtónusában is — a közös építőanyag következtében — a vörös és arany dominál, akár csak Tatán, csak persze egyszerűbb megjelenésben, mint székesegyházunkban, hol valósággal tobzódik a tatai vörösmárvány az arannyal. 3) Különnyomat a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyének Havi Füzetei. VII. évf.-nak (1930.) 3—6 sz.-ból. 4

) 1. Dr. Dornyai idézett müvét p. 22. s v. ö. még dr. Lukcsics— dr. Pfeiffer : A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Mes tetemét a tatai plébániatemplom kriptájában, a hírneves Fellner Jakab építész jeltelen sírjától eltérően, díszes kivitelű, 95 x 50 cm. méretű, közepén kőfaragó címerrel és jegyekkel ellátott tatai vörösmárványkő tábla őrzi a következő fölirattal : »N. R. 14. AI. Hier. Ruet. In. Gott. Sellig. Verschidener. Herr. Johan. Georg. Mes. Gewester. 25. Jahr. Herr. Sjchaftlicher. Stei. Metz. Meister. Seines. Alters. 52. Jahr. Gestorben. Den. 18. Jenner. Anno 1782. Gott. Gebe. In. Die. Ewige. Ruh.* — Az egyébként, hogy Mes Tatán hunyt el, igazolva nincs, mert halála Poda János s. lelkész szives közlése szerint a tatai plébánia anyakönyveibe bevezetve nincs. így valószínű, hogy Mes idegenben hunyt el, s tetemét hozzátartozói hozatták Tatába, s helyezték örök nyugalomra a kriptában, a templom jeles építőinek sorában. 5

) Székesegyházunk korlátjának teljes képét a Magyar Művészet VI. évf. (1930.) 7. sz.-ban, a 417. oldalon találjuk, Marosi Arnold : Székesfehérvár művészeti emlékei című művének mellékleteként. 6

) A tatai áldoztató korlátot dr. Dornyai idézett munkájában (p. 10.) a következőkép írja le : »A szentélyt a hajótól elválasztó, vörösmárványból faragott, gyönyörű áldoztató rács áttörtművűen, egymásba fonódó kisebb és nagyobb köreivel, illetve ezek között, jobbról is balról is egy-egy kisebb körbe olvadó s négy körívből s fent és lent egy-egy egyenesből álló poligonjával (középen egy teljes poligon van, míg a négyszögű hasábalakú oszlopokra támaszkodva jobbról is, balról is fél-fél poligon) s az áldoztató rács középső, kapuszerű nyílásától jobbra is, balra is 1 + 1, összesen tehát négyes beosztással, vagy szakasszal, tehát egy-egy szakaszra eső 133 x 57 cm-es méretekkel még inkább a barokkra, vagy rokokóra emlékeztet.« — Székesegyházunk áldoztatórácsa ezzel szemben kétszakaszos s annak a templom hajójába kissé visszalépő szakasza két teljes poligonból s hasáb alakú oszlopokra támaszkodó két fél poligonból, míg a helyben maradt rész egy teljes s két jobbra-balra támaszkodó poligonból áll. 7

) V. ö. Österreich Kunsttopographia XIII Bd. Die profanen Denkmäler der Stadt Salzburg. Bearbeitet von dr. Hans Titze u. dr. Franz Martin. Wien. 1913. p. 232. és Biographische Schilderungen, oder Lexikon Salzburgischer theils verstorbener, theils lebender Künstler, von Benedikt Pillwenin. 1821. p. 99. 8

) V. ö. idevonatkozólag mindenekelőtt Schoen Arnold kitűnő tanulmányait, ki évek hosszú sora óta bámulatos szorgalommal és múértéssel építette ki az ausztriai és székesfehérvári 18. századbeli érdekes művészetikulturkapcsolatokat. 9

) Dr. Max Silber, a salzburgi Városi Múzeum igazgatója 1938. szept. 26-án kelt levelében a tatai Aies-sel, illetve a salzburgi Hesz-sze\ kapcsolatban többek közt a következőket írja: »In den Verzeichnissen von Salzburger Steinmetzen in unserem Archiv kommt weder Nikolaus Hös, noch ein »Mess« vor. Jedenfalls aber hat Nikol. Hös in Salzburg gelebt und ist auch hier gestorben, so dass also eine Auswanderung nach Ungarn, wenn sie nicht etvas nur vorübergehend war, nicht anzunehmen ist.« 73