Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)
Faller Jenő. Salzburg és a dunántúli-, de különösen székesfehérvári 18. századbeli nagy építészeti s egyéb művészeti alkotások közt fönnállanak. 8 ) A tatai Mes származását u. i. szorgos kutatásaim dacára megállapítanom nem sikerült, Mész viszont Bajorországban született, ott is halt meg s a salzburgi Városi Múzeum (Städtisches Museum Carolino-Augusteum.) kitűnő igazgatójának, dr. Max Silber-пек véleménye szerint alig tehető föl, hogy megfordult volna Tatán, vagy Székesfehérváron. 9 ) Ennek dacára föl kell tennünk, hogy az áldoztató korlát motívuma Tatából, illetve Székesfehérvárról vándorolt Salzburgba, miután mindkettő készen állt már, amikor a salzburgi Immaculata szobor készült. Lehetséges u. i., hogy a tatai Mes és a salzburgi Nesz sohasem látták egymás munkáját s a korlát pontos rajzát valami Tatán, vagy meginkább Székesfehérváron dolgozó vándor kőfaragómester vitte magával Salzburgba. Sőt lehet az is, hogy a kőkorlát motívumát nem is Mes, hanem a tatai nagytemplom kitűnő építésze Fellner Jakab tervezte és Mes csak kivitelezte s hogy Fellner — ki sokat fordult meg Bécsben és Ausztriában — maga adta tovább a remekszép korlát rajzát, s így került a momotívum Salzburgba. Föltevéseim bármily kézenfekvők is, természetesen további földolgozásra várnak s kis tanulmányom inkább útmutatás kivan csak lenni a további kutató munkához, melv a maga nemében páratlan szépségű székesegyházunk még földolgozatlan művészeti kapcsolatait volna hivatva tisztázni. Faller Jenő. 1 ) Ennek dacára a székesegyházat fölkereső idegeneknek a templom sekrestyése még ma is úgy magyarázza, hogy úgy a szóbanlévő szentély előtti, mint az ebből levágott s a Szent István kápolna keresztelő fülkéjében található vörösmárvány korlátok az elpusztult bazilikából származnak, s annak romjai közül kerültek székesegyházunkba ! — Még ennél is nagyobb hiba, hogy vitéz Láng István : »Székesfehérvár város és környékének útmutatója« című 1926-ban megjelent s közkézen forgó kalauzában is a következők állanak: »Végre 1758—68-ban a romok helyén felépül a mai barokkstílü Szt. István templom, amelynek szentélyét a hajótól elválasztó vörösmárvány korlát egykor Mátyás király sírkápolnáját díszítette.« (p. 17.) — Itt megemlíthetem egyébkent, hogy a Szent István kápolnában lévő márványkő korlát feltétlenül a szentély előttiből van levágva, mit úgy magyarázok, hogy rendelés után a szentély méreteit megváltoztatták, s az eredeti méretre leszállított korlát hosszúnak bizonyult. 2 ) Székesegyházunk és a tatai plébánia templom sok más, szoros művészeti összefüggéséről most — kis munkám keretében — nem kívánok szólni s egész röviden csak a következőkre mutatok rá : Székesegyházunk oszlopfőinek díszítése teljesen azonos a tatai templom szentélybeli vörösmárványból készült remekszép oszlopainak díszítésével. — Csaknem teljesen azonos kivitelűek a pecten díszítésű vörösmárványkő szenteltvíztartók a tatai plébánia
