Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

A székesfehérvári székesegyház vörösmárvány áldoztató korlátjának eredete. Mindezekkel kapcsolatban megjegyezhetem még, hogy 1937. évi ausztriai tanulmányutam során az áldoztatókorlát ölelkező motivumát a tataival és székesfehérvárival csaknem teljesen azonos kivitelben Salzburgban is megtaláltam, hol az, a Dómplatzon álló 126 m. magas, karcsú Immaculata szobrot veszi körül mozgalmas sokszögben. Nagyon természetes, az első pillanatban azt hittem, hogy a salzburgi kőkorlát is csak Mes munkája lehet, további kutatásaim során azonban sikerült megtudnom, hogy a remekszép Mária szobrot Hagenauer János és Farkas szobrászmesterek öntötték ólomba az 1766-tól 1771-ig terjedő időben Zsigmond salzburgi hercegérsek rendeletére, a pompás faragott kőkerítést pedig Mész Miklós (Nikolaus Mész) salzburgi szobrász, érseki portás készítette.

7

) Adatok hijján a salzburgi kőkorlát megjelenéséből nem akarok egyelőre merész következtetéseket levonni, annál kevésbbé sem, mert, bár több mint egy évtizede foglalkozom Tata kulturhistorikumával, Írásos följegyzések alapján tulajdonképpen még Mes székesfehérvári szereplését sem tudom igazolni. Míg azonban a székesfehérvári és tatai márványkorlátok összetartozását az anyag, kivitel és pontosan egyforma méretek minden kétséget kizáróan, Írásos bizonyítékok nélkül is eldöntik, addig a salzburgi ölelkező motivumú, mozgalmas kőkorlát hovatartozására legföljebb azok a szoros művészeti kapcsolatok vethetnek egyelőre fényt, melyek általában Ausztria, elsősorban