Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Szent István emléke a Múzeumegyesületben. ját a gondolatnak megnyerje. Az előkészítő bizottságba a maga részéről dr. Kaltenecker Viktor és dr. Say Géza bizottsági tagokat küldötte ki. Ezen előzmények után 1933 április 30-án megjelent az egyesület választmányi ülésén dr. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter úr, városunk országgyűlési képviselője, amikor Marosi Arnold a Szent István bazilika helyén talált királyi sirok és tetemeinek visszaszerzésére irányuló indítványát terjesztette elő, amihez a miniszter úr készséges hozzájárulását nyilvánította, sőt visszahozható volna — úgymond — III. Béla eredeti vörösmárvány koporsója és Szent István kőszarkofágja is. A továbbiakban dr. Csitáry G. Emil városunk történelmi •érzékű, agilis polgármestere vette át a szerepet. Az ő közbenjárására valósult meg az Idegenforgalmi Bizottság előterjesztése a Nagyboldogasszony templom maradványainak újból való feltárása, mellyel kapcsolatban 1935 január 8-án Marosi Arnold királyi emlékcsarnok és kőtár felállítását sürgette, ahol el lehet majd helyezni a múzeum, a püspökség, a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő és az ásatásoknál majdan előkerülő értékes faragványos köveket, nemkülönben Szent István kőszarkofágját is. Az ásatás ügyét dr. Hóman Bálint vall. és közokt. miniszter úr is magáévá tette és a Műemlékek Orsz. Bizottságát bízta meg a feltárás munkálataival, ami 1936 év tavaszán meg is kezdődött. Ugyanezen évben örömmel közölte a polgármester az egyesülettel, hogy a Nemzeti Múzeum Tanácsa Székesfehérvárnak engedte át az ott őrzött Szent István szarkofágot és egyéb bazilikái köveket. Az egyesület maga részéről titkárát Dormúth Árpádot bizta meg az értékes anyag összegyűjtésével és leszállításával, aminek kapcsán még sok az itteni bazilikái sírokból az előbbi ásatások során előkerült anyag tárult fel, aminek szintén Székesfehérvárott volna a legméltóbb helye. Ha már úgyszólván* minden innen elkerült anyagot vissza lehetett kapni, ép ezekről a kisebb értéktárgyakról, a királysírok emlékeiről kellene lemondanunk? De magáévá tette Hóman Bálint miniszter úr a nemzet régi adósságát is és a megvalósítás terére vitte az 1896-ban ünnepélyesen megígért Szent István szobor ügyét, amikor nemes elhatározással a nemzet egyeteme elé vitte a kérdést és Sidló Ferenc szobrászművészt a szobor megmintázásával és kivitelezésével megbízta. Minderre 1936 év őszén „Magyarország kormányzója vitéz nagybányai Horthy Miklós Őfőméltósága rakta rá a koronát azzal, hogy nagynevű és történelemmel átitatott lelkületű képviselőnk Hóman Bálint miniszter úr közbenjárására Székesfehérvárt jelölte meg az 1938 évi centenáris ünnepségek politikai központjául, amikor az itt tartandó országgyűlés keretében tör3