Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Dormáth Árpád. vénybe iktatják majd Szent Istvánnak, az országépítő nagy királynak emlékét. Amikor méltó büszkeséggel töltött el bennünket a gondolat, hogy vállvetett munkával sikerült városunknak múltjához méltó helyet elfoglalnia a nemzet egészében, most már a méltó fogadásról kellett gondoskodni. Dr. Csitáry O. Emil fáradhatatlan munkás egyénisége megteremtette az új városháza monumentális bárok palotáját ódon hangulatú udvarával és nemesen modern közgyűlési termével, ahol Kontuly freskója a magyar alkotmány ősi magna chartájának, az Aranybulla itteni kihirdetésének jelenetét örökítette meg. 1936 októbere folyamán beadvánnyal fordultunk tehát polgármesterünkhöz az itt tartott országgyűlések és királykoronázások helyének megörökítése tárgyában. Juhász József megyénk és városunk életének hivatott kutatója összeállította az országgyűlések sorrendjét és főbb alkotmányjogi jelentőségüket. Ezt városunk polgármestere örömmel fogadta és az új közgyűlési teremben ott hirdetik immár a feliratok a város alkotmánytörténeti szerepét. Ekként hódolt tehát az ősi város és benne a régi hagyományokat ápoló Múzeumegyesület alapító első szent királya emlékének, így készítette elő vállvetett munkával a nagy centenáriumot, de megvalósításának oroszlánrésze dr. Csitáry G. Emil polgármester, gróf Széchenyi Viktor főispán és dr. Hóman Bálint vall. és közokt. miniszter úr érdeme. A királyi lábnyomok által megszentelt maradványok itt állanak előttünk, hogy felkeltség a laikus nézők lelkében azt az ájtatos hangulatot, melyet a múlt emléke rejt magában. Fehérvár földje megnyílott és századok szólaltak meg belőle. Ha kétszázötven év előtt lélekben és külsőben még jobbára idegen katonákból, iparosokból és kereskedőkből álló polgársága újjáépítette az álig kétszáz házból álló romhalmazt, azt csakis Szent István atyai segítségével eszközölhette. Nem múlt el ötven esztendő a restauráció után, és Fehérvár polgársága belépett a magyar sorsközösség egységébe azzal a ténnyel, hogy a szent királyt patrónusának választotta. Azóta lélekben magyarrá lett e nép, és ma egy szívvel lélekkel ünnepli az egész város a nagy király kilenc százados emlékét. У