Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Dormuth Árpad. kellene tehát válniok e magyar vérrel megszentelt romoknak, az európai jcultúra búcsújáró helyévé, mert kiáltó példája annak, mikép áldozta a középkori Magyarország vérét és emberanyagát az újkor hajnalán azért az Európáért, mely e sáncok mögött éppen ekkor gazdagodott az Újvilág kincseivel és építette ki újkori kultúrájának alapját. Kétszázötven évvel ezelőtt 1688 május 20-án szállt fel a Te Deum hangja Széchenyi Pál veszprémi püspök ajkáról a vár piacán és közel 250 év múlva ismét egy Széchenyi — ennek a magyar katonatörzsből kinőtt családnak sarja — gróf Széchenyi Viktor, szeretett elnökünk volt az első, aki 1931 május 10-én a Múzeumegyesület közgyűlésén felvetette azt a gondolatot, hogy e város szentelt ősi hagyományait nemcsak lélekben kell megőriznünk, hanem gondoskodnunk is kell arról, hogy királyi emlékei napvilágra kerüljenek, és méltó külső környezetben megőriztessenek, hirdetvén az egész országnak a szentistváni Magyarország dicső múltját. Ennek a gondolatnak a szolgálatában buzgólkodott most Marosi Arnold, múzeumunk lelkes igazgatója, e város történelmi szellemének lankadatlan élesztője, amikor 1932 május 30-án ugyancsak az egyesület közgyűlésén azt javasolta, hogy Szent István halálának közelgő 900 éves évfordulójára való tekintettel forduljon az egyesület Székesfehérvár és Fejér vármegye törvényhatóságaihoz, hogy a centenárium méltó megünneplésének gondolatát magukévá tegyék. Az egyesület ezt annál is inkább lelkesedéssel fogadta, mert ennek keretében látta megvalósíthatónak gróf Széchenyi Viktor főispán előző évi indítványát. Az egyesület vezetősége még ugyanezen év folyamán memorandumban fordult mindkét törvényhatósághoz, egyben felelevenítette a Millenium alkalmából törvénybe foglalt nemzeti Ígéretet is, t. i. hogy az országszervező Szent István emlékére Székesfehérvárott szobrot állít fel a nemzet. Ezt az eszmét egyébként már 1930 április 30-án a Szent Imre centenáriummal kapcsolatban felvetette egyesületünkben Rauscher Bála választmányi tagunk is, amikor a szobor helyére vonatkozólag átiratban fordultunk a város polgármesteréhez. Mindkét helyről 1932 dec. 21-ére meg is érkezett a válasz, hogy örömmel járulnak a centenárium megünneplésének gondolatához. Fejér vármegye a nagy királyhoz méltó módon megünneplendő erkölcsi és anyagi támogatást is kilátásba helyezett és az előkészítő bizottságba néhai boldogult gróf Károlyi József és Andretti Károly bizottsági tagokat delegálta. Székesfehérvár városa a felállítandó Szent István szobor költségeinek pénzbeli alapjáról gondoskodni nem lesz képes — úgymond — más tekintetben azonban minden alkalmat megragad, hogy a m. kir. kormányt, az egyházi főhatóságot, a hercegprímás Őeminenciá-