Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

mányaiból az egyházi vonatkozású j muzeális tárgyak oly kincsesháza alakult itt ki, mely tárgyilag is meglepő. Bútorzatában méltó a kiállított anyag értékéhez, rendezésében pedig, ami Kúthy István,múzeumigazgató érdeme, mintaszerű kivitele annak a nehéz feladatnak, mikor a szakszerűség mellett a kiállítási ügyességnek úgy kell érvényesülnie, hogy az a kritikus szakembert és a gyönyörködni vágyó laikust egyaránt kielégítse. A szabadbattyáni honfoglaláskori sírok érmei. 1927 tavaszán vitéz Ceglédi András a székesfehér- j vári múzeumnak 3 ezüst érmet, 3 kar- j perecet és két kis szeges pitykét i (Lt. sz. 7416) adott át, melyeket Szabadbattyán határában Simon Istvánnak a székesfehérvári határ szomszédságában levő földjén találtak. A leletek alapján kutatást végezve, a szétszórt csontokból két sírt sikerült meg- i állapítani. A patinás embercsontok | között lócsontok is voltak. Ugyanez alkalommal egy bolygatatlan lovas sírt is sikerült feltárnunk. Az érmeket ! Jámbor Lajostól (814—840) való, ille- ! tőleg Lottar Hugó-féle X. századi érmeknek állapítottuk meg. (Szfvári Szemle 1936, 44—45 1.) 1938-ban módunkban volt az érmeket a M. N. Múzeum éremtárának is bemutatni, ahol mégtisztítva, azok korát a következőkben állapították meg : 2 drb. Milano, Ugo di Provenza (926—945), 1 drb.Pavia,Ugo és Lotario (931—947). A szabadbattyáni sírok kora tehát a X. század első felére, a kalandozások idejére esik. A Jókai-utcai aranyérmek. A ciszt. r. gimnázium új épületének földmunkálatai közben a munkások négy aranyérmet találtak. Az érmeket ideiglenesen a múzeum vette őrizetbe és egyben felterjesztést tett a M. kir. Kincstári Jogügyi Igazgatósághoz és a M. N. Múzeumhoz az érmek Székesfehérvárott való maradását és értékét illetőleg. Miután ezek lemondtak az érmekről, azok jog szerint a székesfehérvári muzeumot illetik az érték megtérítése fejében. Dr. Werner Adolf, zirci apát, mint tulajdonos a múzeum javára lemondott a tulajdonost illető megtérítésről, így csak az érmeket találó munkásoknak kellett kifizetni a megfelelő járadékot. Az érmek közül kettő Zsigmond korabeli dukát (C. N. H. II. 11802 és 11917), a másik kettő V. László dukátja (C. N. H. II 170 és 174). Földtani adatok Fejér megyéből. Faller Jenő, ki szinte fáradhatatlan a falukutatás terén, ujabban két érdekes fejérmegyei földtani közleménnyel gyarapította ismereteinket. Az egyik »Hazánk második legrégibb artézi kútjáról« szól. (Különlenyomat a Földtani Értesítő II. (új) évfolyam 3. számából.) Az 1832-ben 39-80 méterre lemélyített csóri artézi kútról közöl érdekes adatokat, mely az egykor Szögyény-Marich, ma gróf Somssich-féle kastély ősi parkjában van és gróf Széchenyi István mélyíttette ki. »A fejérmegyei Csór és Inota községek karsztforrásainak hidrogeológiai ismertetése« (Különlenyomat a »Bányászati és Kohászati Lapok« 1937 évi 11—12. számából) e terület földtani viszonyairól ad kimerítő ismertetést, felhíva a figyelmet a források vízének gazdasági jelentőségére. Székesfehérvár és Fejér megye népessége. A Magyar Statisztikai Társulat 1938-ban Székesfehérvárott tartott díszgyűlése alkalmából dr. Thirring Lajos »Székesfehérvár és Fejér megye népességének fejlődése és összetétele« címén a szülőföldismeret szempontjából hiánypótló dolgozattal gazdagította a hálunk bizony még meglehetősen elhanyagolt várostudomány és megyeleírás ügyét. A dolgozat a »Magyar Statisztikai Szemle« 1938. évi 3. számában jelent meg, de különlenyomat is készült belőle. Székesfehérvár adatainak részletes közlése az 1720. évvel kezdődik, míg Fejér megyéről 1869-től fogva ismerteti a népesség számát és sűrűségét, a népszaporodást, a vármegye népcseréjét az országrészekkel és egyes törvényhatóságokkal, az életkor és családi állapot viszonyait, az anyanyelv, vallás, írni-olvasni tudás megoszlását. Az adatok halmazából meg-